Ló, kutya, könyv
Pezsgett az élet péntek délután Budapesten, a Vörösmarty téren. Az ünnepi könyvhét alkalmából felállított pavilonok körül hullámzott a tömeg, az asztalok mellett írók tucatjai várták az olvasókat, hogy dedikálhassák frissen megjelent művüket. Csaknem valamennyi létező és nem létező kiadó megjelent a téren, az árushelyek roskadoztak az újdonságoktól, a vásárló meg csak kapkodta a fejét a sok nóvum láttán. Az alkalmi színpad nonstop műsorában az ügyeletes kérdező, Vámos Miklós faggatta a beszédes alkotókat műhelytitkaikról. Vibrált a levegő, a jelenlévőknek olyan érzésük lehetett, hogy valami ismét történik.
Az Irodalmi Újság, a Kossuth rádió szombat délutáni kulturális magazinja egy ideje fiatal írókat foglalkoztat műsorvezetőként, akik távolságtartó, olykor ironikus összekötő szövegeikkel új stílust hoztak a műsorba. Ellentétben a rádió kulturális hetilapjaként aposztrofált, valójában meglehetősen egyoldalúan a baloldali liberális nézetek szócsöveként működő Gondolat-jel adással, az Irodalmi Újság szerkesztését kiegyensúlyozottság, a különböző irodalmi áramlatok arányos képviselete jellemzi. A műsor készítői a könyvhét megnyitóján vették a fáradságot, és közvetítő kocsijukat – nyilván külön engedéllyel – a Vörösmarty térre irányították, hogy helyszíni riportokban számoljanak be a nagy eseményről. Az összeállítás aligha vonul be a műsor csúcsteljesítményei közé – kár például, hogy az írókon kívül nem szólaltattak meg kiadókat, forgalmazókat, olvasókat –, de változatos hangképeivel, Balázs Attila élénk szövegeivel és a vidám zenével mégis kellemes élményként maradt meg a hallgatóban.
Túl azon, hogy Jozef Skvorecky, Tamás Menyhért, Somlyó György és mások kifejthették alkalmi gondolataikat, a riporterek mikrofonvégre kapták a könyvhetet megnyitó Kányádi Sándor költőt. Ügy tetszik, erre a tisztre nincs nála alkalmasabb a Kárpát-medencében, hiszen az áprilisi budapesti könyvfesztivál celebrálására is őt kérték fel. Ez azonban korántsem zavarta meg abban, hogy hitet tegyen a könyv, mint médium jövője mellett. A riporternek a nyomtatás szerepét firtató obligát kérdésére ízes erdélyi hanghordozásával azt válaszolta, hogy a könyv olyan az embernek, mint a ló meg a kutya. De azért figyelmeztetett: minél előbb hurcolkodjunk fel minden szellemi javunkkal az Internetre, mert ezzel először teremtődhet meg a történelemben az, amire a magyarok Ausztráliától Izlandig várnak: haza a magasban.
Így kerül majd egymás mellé ezredfordulós tudatunkban az Internet, a könyv, a ló, meg a kutya.
(Hajdú-bihari Napló, 1997)