Megy-e előrébb?
Amióta a könyvnyomtatást feltalálták, mindig akad valaki, aki felteszi a kérdést, megy-e a könyvek által a világ előrébb. Ha belegondolunk, hogy Amerikában már a televíziót és a hifitornyokat is kezdi kiszorítani az új számítógépes audiovizuális ismerethordozó, akkor ugyancsak időszerű volt a Kossuth rádió Mérleg című műsorának kedd esti témaválasztása. Rékai Gábor mikrofonja előtt könyvkiadók irodalmi szerkesztői cseréltek eszmét a kérdésről, amely természetesen az évezred s század végén másképpen hangzik, mint mondjuk két évszázaddal ezelőtt. A tizenkilencedik század második feléig ugyanis valóban az írásbeliség volt az egyetlen ismerethordozó, ám az akkor kezdődött, beláthatatlan távlatokat megnyitó technikai fejlődés új eszközökkel (film, rádió, televízió, számítógép) bővítette az információközvetítés lehetőségeit.
Amint a beszélgetés résztvevői megfogalmazták, a könyv funkciója módosult, szerepét jelentős mértékben más, sokoldalúbb ismeretközlő eszközök vették át. Ne felejtsük el, hogy a könyv is csak eszköz, és nagyon valószínű, hogy az anyagi feltételek javulásával például a könyvespolcot betöltő lexikonok, szótárak helyébe Magyarországon is a kis műanyag tokban elférő multimédia-lemezek lépnek, amelyek hangi és képi szolgáltatásaikkal a nyomtatott változatnál sokkalta több ismeretet képesek hordozni. Az az érv is inkább nosztalgikus szempontnak tekinthető, amely szerint a könyv mint esztétikai örömet szerző tárgy eltűnése nagy veszteség, hiszen a mai, nagy példányszámban, sorozatban készülő könyvek aligha tekinthetők egyedi értéknek. Valószínűleg azoknak is módosítaniuk kell korábbi nézeteiket, akik a könyvet bizonyos élethelyzetekben tartják nélkülözhetetlennek, hiszen a vonaton vagy ágyban, párnák közt épp úgy hallgathatók a másutt már elterjedt hangos könyvek, mint olvashatók azok nyomtatott változatai.
Félteni kell-e a kultúrát az új kommunikációs eszközök elterjedésétől? Rendre kiderül, hogy az aggodalmukat megfogalmazók a könyvet a szépirodalommal azonosítják, s annak visszaszorulását az írásbeliség szerepének csökkenésével hozzák összefüggésbe. Tény, hogy szépirodalmat ma világszerte kevesebben olvasnak, mint húsz évvel ezelőtt, kérdés azonban, hogy ennek oka éppen Magyarországon a multimédia elterjedése, avagy olyan társadalmi viszonyok kialakulása, amelyben a könyv nem cenzúrázott tömegcikként, hanem a valós befogadói igényekhez igazodva kerül a boltok kirakatába.
(Hajdú-bihari Napló, 1997)