Megy-e előrébb?

 

Amióta a könyvnyomtatást feltalálták, mindig akad va­laki, aki felteszi a kérdést, megy-e a könyvek által a vi­lág előrébb. Ha belegondo­lunk, hogy Amerikában már a televíziót és a hifitornyokat is kezdi kiszorítani az új szá­mítógépes audiovizuális is­merethordozó, akkor ugyan­csak időszerű volt a Kossuth rádió Mérleg című műsorá­nak kedd esti témaválasztá­sa. Rékai Gábor mikrofonja előtt könyvkiadók irodalmi szerkesztői cseréltek eszmét a kérdésről, amely természe­tesen az évezred s század vé­gén másképpen hangzik, mint mondjuk két évszázad­dal ezelőtt. A tizenkilencedik század második feléig ugyanis valóban az írásbeli­ség volt az egyetlen ismeret­hordozó, ám az akkor kezdő­dött, beláthatatlan távlatokat megnyitó technikai fejlődés új eszközökkel (film, rádió, televízió, számítógép) bőví­tette az infor­má­ci­ó­közvetítés lehetőségeit.

Amint a beszélgetés részt­vevői megfogalmazták, a könyv funkciója módosult, szerepét jelentős mértékben más, sokoldalúbb ismeretköz­lő eszközök vették át. Ne fe­lejtsük el, hogy a könyv is csak eszköz, és nagyon való­színű, hogy az anyagi felté­telek javulásával például a könyvespolcot betöltő lexiko­nok, szótárak helyébe Ma­gyarországon is a kis műanyag tokban elférő multimé­dia-lemezek lépnek, amelyek hangi és képi szolgáltatásaikkal a nyomtatott vál­tozatnál sokkalta több ismeretet képe­sek hordozni. Az az érv is in­kább nosztalgikus szem­pont­nak tekinthető, amely szerint a könyv mint esztétikai örö­met szerző tárgy eltűnése nagy veszteség, hiszen a mai, nagy példányszámban, soro­zatban készülő könyvek alig­ha tekin­t­hetők egyedi érték­nek. Valószínűleg azoknak is módosítaniuk kell korábbi né­zeteiket, akik a könyvet bizo­nyos élethelyzetekben tartják nélkülözhetetlennek, hiszen a vonaton vagy ágyban, párnák közt épp úgy hallgathatók a másutt már elterjedt hangos könyvek, mint olvashatók azok nyomtatott változatai.

Félteni kell-e a kultúrát az új kommunikációs eszközök elterjedésétől? Rendre kide­rül, hogy az aggodalmukat megfogalmazók a könyvet a szépirodalommal azonosítják, s annak visszaszorulását az írásbeliség szerepének csök­kenésével hozzák összefüg­gésbe. Tény, hogy szépirodal­mat ma világszerte keveseb­ben olvasnak, mint húsz év­vel ezelőtt, kérdés azonban, hogy ennek oka éppen Magyarországon a multimédia elterjedése, avagy olyan tár­sadalmi viszonyok kialakulá­sa, amelyben a könyv nem cenzúrázott tömegcikként, hanem a valós befogadói igé­nyekhez igazodva kerül a boltok kirakatába.

(Hajdú-bihari Napló, 1997)