Vélelem

A mai világban jobb, ha az ember mindenre felkészül. Például a Petőfi rádió délelőtti szolgáltató műsoraira. Hihetnénk, ez a laza adás azért jött létre, hogy sok használható ismerettel segítse az állampolgár (mellesleg rádióhallgató) eligazodását. Hogy miben kell eligazodni? Elég kimenni az utcára, máris átláthatatlan problémahalmazzal találja szembe magát az ember. Múlt pénteken délelőtt a Petőfi riportere - nevét, sajnos, elfújta a szél - kiment az utcára, sőt bement egy házba, és kihozott onnan valamit. Egy magnószalagot hozott ki, egy magyar (és még ki tudja milyen) állampolgár hangjával.

A leleményes riporter Zemplényi György lakására csöngetett be. Lehet, van, aki tudja, hogy nevezett urat a magyar ügyészség 33 rendbeli, 500 (azaz ötszáz) milliós csalás miatt állíttatta bíróság elé, amely ügyben a szóbeszéd szerint igen sok magas rangú úr érdekelt még. A magyar közszolgálati rádió riportjában e tényről azonban egyetlen szó nem hangzott el, ellenben a riporter a tárgyalás ikszedik napja alkalmából megkérdezte a nevezett úrtól, hogy hogyan érzi magát. A Stúdió nyolcvan-kiíencven-akárhány című televíziós műsorában ha­nyagul az asztal sarkára könyökölve, Szegvári Katalin szokta volt ezt a lényegre törő kérdést feltenni az éppen meglátogatott művésznek, de azok, ha jól emlékszünk, nem arról voltak neve­zetesek, hogy bíróság elé citálták volna őket.

A hallgató ilyenkor elgondolkozik azon, vajon mivel érdemelte ki Zemplényi György (ez itt nem a reklám helye), hogy ilyen kitüntetésben részesítse az adófizetők pénzén fenntartott rádió.

Talán azért, mert nevezett úr, amint a tömör beszélgetésből kiderült, nem hétköznapi em­ber. Nem szerénykedett kimondani: a civilizált országokban kitüntetés jár az afféle „jószol­gálatért", amit ő a magyar sport érdekében tett; mármint, hogy hány aranyéremhez segítette a magyar úszósportot áldásos támogatásával. A hallgató ennyi jótett hallatán elérzékenyült, és átvillant az agyán, hogy tényleg, a jogállam alappillére az ártatlanság vélelme: amíg a bíróság el nem ítéli, Zemplényi György mindannyiunk szemében legfeljebb Hófehérke, Óz, a csodák csodája, Fehérlófia és Micimackó lehet egy személyben.

Meg sem fordulhat a fejünkben, hogy nemzetközi bűnözőről, csalóról, szélhámosról van szó, amint azt a magyar sajtó korábban sugallta, és a vádirat állítja. Az önmagunk által feltett kérdésre tehát azt kell válaszolnunk, hogy a közszolgálati rádió példásan járt el: megőrizte az ártatlanság vélelmét. Hogy kinek az érdekében, azon meg törje Füles a fejét.

(Hajdú-bihari Napló, 1997)