6. A washingtoni attasé haza készül

 

Paszab – Debrecen – Washington. Három helységnév, egy életút meghatározó állo­má­sai. Turi Gábor gyermekkora egy kis szabolcsi faluhoz, Paszabhoz kötődött. Apai nagyapja Turi Sándor, a híres néptanító, néprajzgyűjtő volt, aki negyvennyolc éven át tevékenykedett a Tisza-parti településen.

A tanítói házat országos nevű tudósok, művészek keresték fel, lányai indították útjára a paszabi szőttest, fiai pedig sárospataki diplomával a tarsolyukban a pedagógusi örökséget vitték tovább. A családi hagyományt követve 1965-ben Gábor útja is a Bodrog parti város gimnáziumba vezetett. Érettségi után a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem tör­té­nelem-angol szakán folytatta tanulmányait, ahol igyekezett minél többet magába szívni abból, amit az egyetem a kortárs művészetekből és gondolatokból nyújtott.

Az új ismeretek keltette közlésvágy az újságírás irányába vitte. Az egyetemi lap a het­venes évek első felében a közéleti érdeklődésű hallgatók ihlető szellemi műhelye volt, sok tehetséges tollforgató érlelődését segítette. Ez a kapcsolat döntőnek bizonyult abban, hogy a dip­loma megszerzése után 1975-ben gyakornokként a megyei napilap, a Hajdú-bihari Napló szerkesztőségében kezdte el pályáját. Újságíróként töltött első évtizede a naiv, világmegváltó szándék és a kijózanító élmények összeütközésének jegyében telt el. Később kiéleződtek poli­tikai ellentétei a lappal és fenntartóival; 1986-ban eltaná­csolták a Naplótól, az egyetemi lap szerkesztőjévé ne­veztek ki. A mellőzésére irányuló szándék célt tévesztett: a lapot tehetséges diák­mun­katársaival kritikus, kemény hangú politikai szócsővé tette.  

1988 szeptemberében meghívást kapott a Magyar Demokrata Fórum zászlóbontását meghirdető második lakiteleki talál­kozóra. Úgy érezte, megtalálta politikai közegét, a helyszínen belépett az MDF-be. Az elhatározást három éven át tartó lázas politikai tevékenység követte: a mozgalom debreceni szervezetének első vezetője, a párt országos választmányának tagja, az 1990-es választás hajdú-bihari kampányának irányítója lett.

Politika után diplomácia

Az átalakulás éveit élete legizgalmasabb, legfelemelőbb időszakának tartja. Büsz­keséggel tölti el, hogy része volt a demokratikus jogállam megteremtésében, ugyan­akkor fájlalja, hogy a történelmi idők és szereplők nem jelentőségüknek megfelelően őrződnek meg az ország emlékezetében. Ezt a periódust 1991-ben lezárta: befejezte a politizálást, megszüntette MDF-tagságát, és ismét az újságírást állította tevékenysége közép­pont­jába.

1992 jelentős fordulatot hozott életében: Jeszenszky Géza külügyminiszter fel­ké­résére diplomáciai szolgálatot vállalt, három évig Londonban a magyar nagykö­ve­t­ség kulturális attaséjaként képviselte a demokratikus Magyarországot. 1995-ben visszatért Deb­recenbe, szerkesztőként dolgozott, majd a Hajdú-bihari Nap című, rövid életű napilap főszerkesztője lett. 1998-ban folytatódott a megszakadt vonal, újra diplomáciai szolgálat következett, ezúttal Washingtonba a magyar nagykövetség sajtó­attaséjának nevezték ki.

A jazz több mint hobbi

Újságírás-politika-diplomácia: Turi Gábor életének második negyedszázada e hár­mas meghatározottság jegyében telt el. Fordulatokban bővelkedő életútjának van azonban két állandó alkotóeleme. Az egyik Debrecenben élő családja, felesége, dr. Balkányi Mag­dolna, a Debreceni Egyetem Német Intézetének docense, valamint lányaik, Anna és Eszter. A másik a zene, közelebbről a jazz, amelynek kritikusként, két könyv szerző­je­ként nemzetközileg is számon tartott szószólója. A jazz olyan tulajdonságok hordozó­ja­ként él tudatában, amelyek saját életére vonatkoztatva is tájékozódási pontul szolgáltak, úgymint a nyitottság, a természetesség, az értékközpontúság. Kitágult világszemléletét, diplomáciai és médiabeli jártasságát, idegenben töltött hosszú éveinek megannyi tapasz­talatát is ezek szellemében kívánja Magyarországra hazatérve hasznosítani.

Marik Sándor

(Kelet-Magyarország, 2002)