3. A legjelentősebb hajdú politikus volt (Sillye Gábor, 1817-1894)

 

A közelmúltban jelent meg Hajdúsági Közlemények 7. füzete, a Hajdúsági Múzeum ismert honismereti kiadványa. A sorozat e számát Nyakas Miklós írta, címe: Sillye Gábor 1817-1894.

A kiadvány nagy jelentőségű. Mindenekelőtt azért, mert furcsa módon ez a tanulmány a nagy­hírű Sillye Gábor első életrajza. Érthetetlen, hogy a különben sokat emlegetett, szinte legendás hírűvé vált utolsó hajdú főkapitány, Kossuth kormánybiztosa, a halálra ítélt szabadságharcos, Hajdú megye főispánja, történetíró, közigazgatási szakember életét érdemlegesen mindeddig senki nem kutatta, derítette el és írta meg. Nagy jelentőségű Nyakas Miklós tanulmánya azért is, mert gondos levéltári kutatások, az adatok lelkiismeretes ellenőrzése apján, jó stílussal, nagyfokú összefogottsággal, tárgyilagosan, ám a szülőföld, a munkahely nagy emberének ki­járó tisztelettel, a magyar életrajzírás legjobb hagyományainak megfelelően írta meg Sillye Gábor életrajzát.

Sillye Gábor hajdúhadházi eredetű hajdúnemesi családból származott, Hajdúböször­mény­ben 1817. március 21-én született. A család a XVIII. század derekán költözött Böszörménybe. A Sillye család hajdúnemesi mivolta az áttelepülés miatt nem volt egyértelmű. Hosszas pert kellett folytatniuk a kerületi törvényszéken a hajdúnemesség elismertetéséért, ami végül is 1820-ban és 1840-ben megtörtént.  Közben azonban három ízben (1787-ben, 1811-ben és 1837-ben) Bihar megyétől országos nemesi bizonyságlevelet is szereztek. Az, hogy a hadházi család nem a közelebb eső és a hajdúság életében oly jelentős Szabolcs megyétől szerzett országos nemességigazolást, hanem Bihar megyétől, arra enged következtetni, hogy Bihar megyében kedvezőbb lehetőségek, jobb körülmények kínálkoztak erre, mint a hajdújogok megnyirbá­lá­sára, a hajdúvárosok eltörlésére és bekebelezésére kezdettől fogva oly szívósan törekvő Sza­bolcs megyében.

Pedig a fiatal Sillye Gábort is inkább Szabolcs megye, a szabolcsi nemes ifjak köre, élet­módja, érdekes és értékes kortársai vonzották, mint Bihar. A korábbi életrajzi próbálkozások szemérmeskedve átléptek Sillye Gábor ifjú évein, azokon az éveken, amiket Nyakas Miklós találóan „A nagy kalandozások kora" címen, az életrajz nagy erényeként, részletesen ismertet. Sillye Gábor gondtalan, magabiztos, féktelen ifjúsággal megélt korszaka egyrészt beillik a kortárs szabolcsi nemes ifjak csélcsapnak is látható életébe, másrészt legnagyobb kortársai életútjába, például az idősebb Széchenyi Istvánéba és a fiatalabb Jósa Andráséba. A nagy korokban nagyra hivatott, „féktelen ifjúság" Európa-szerte ismert erő-, tapasztalatgyűjtési módja, a saját hivatás feltalálásának útja volt ez.

Nyakas a történetírók következetességével, pontosságával mutatja be a továbbiakban Sillye Gábor életét és munkásságát. Mint jurátus, majd mint pozsonyi ügyvéd a reformifjúság, közelebbről a híres bihari követ, Beöthy Ödön köréhez tartozik. Mint pozsonyi ügyvéd írta jeles, a hajdúság történetében oly jelentős Szózat a Hajdúkerület ügyében c. beadványát az országgyűléshez. A szabadságharc és polgári átalakulás lelkes híve. Böszörményben 1848-ban képviselővé választják, majd a böszörményi nemzetőrség századosa. Megszervezi a Bocskai huszárezredet. A mindinkább radikalizálódó, köztársaságpárti Sillyét, jellemzően, nem Kos­suth, hanem Mészáros Lázár 1848 decemberében a Hajdúkerület kormánybiztosává nevezte ki. Nézeteinek radikalizálódása nemcsak abban mutatkozott meg, hogy Madarász László köréhez csatlakozott, hanem abban is, hogy 1849 áprilisától a Radikális Párt tagjaként tevékenykedett. A Szemere-kormány visszavonta kormánybiztosi megbízását, de Kossuth július 6-án újból kinevezte a Hajdúkerület, s méghozzá Szabolcs megye és Debrecen kormánybiztosává is.

Sillye Gábor-emlékérem

A szabadságharc bukása után halálra ítélték, és kegyelem folytán változtatták büntetését 10 évi várfogságra (amiből 7 évet töltött le Josephstadtban). Kiszabadulása után ismét élénk közéleti tényező. Egyrészt közgazdasági kérdésekkel foglalkozik, a Gazdasági Lapok egvik szerkesztője; másrészt politizál. Radikális nézeteivel felhagy, a köztársaságpártiságtól is eláll. Reálpolitikusnak tekinti magát és a kiegyezést segíti elő. Így lesz 1861-ben a Hajdúkerület (utolsó) főkapitánya, majd pedig a Hajdúkerület felszámolása után, Hajdú megye meg­ala­kulásakor, 1867-ben az új megye főispánja. Ezekben az években a közigazgatási reform elő­készítésében, végrehajtásában látja fő feladatát. Célja a Hajdúság sajátos gazdasági, társadalmi és nem utolsósorban politikai értékeinek, hagyományainak átmentése a feudalizmustól meg­szabadult új közgazdaságba, közigazgatásba és politikai életbe. Köztisztelettől övezve élt és halt meg 1894. január 17-én Hajdúböszörményben.

Kétségkívül a legjelentősebb hajdú politikus, közéleti férfiú volt, aki a történetírásban is (A Hajdúkerület története 1882), a közigazgatásban is (Szabályrendelet a hajdúvárosok mint helyhatóságok részére közigazgatási és törvény kezelési tekintetben, 1863) maradandót alko­tott. Sajnálatos, hogy gazdag és tanulságos életét mind ez ideig nem ismertük. Nyakas Miklós munkája sok apró, ám az egész élet és életmű megismerése és megértése szempontjából fontos részlet, adat feltárásával végre ismertté tette. Véleményünk szerint jól, mind a tudományos kutatás, mind pedig a közművelődés számára hasznosan.  Helytörténeti munkásságunk legújabb termékét olvasóink figyelmébe ajánljuk.

(Hajdú-bihari Napló, 1980. november 19.)

Dankó Imre

(Sillye Gábor anyai ágon ükapám - T.G.)