Roscoe Mitchell: Bells for the South Side

 

Mi az érték a mai világban? A pénz? Az érvényesülés? A becsület? A chicagói avantgárd (jazz) kiemelkedő képviselője vélhetően csak az utóbbit mondhatja magáénak, jóllehet aligha van kísérletező muzsikus, akinek életművét ilyen széles körűen dokumentálnák lemezeken. És itt az újabb opus, két CD-n, az ECM kiadó gondozásában. Élő felvétel, az AACM, azaz az Association for the Advancement of Creative Musicians alapításának ötvenedik évfordulója alkalmából a Chicagói Modern Múzeumban 2015-ben rendezett koncertsorozat anyaga. A South Side a szeles város feketék lakta, híres-hírhedt negyede: érte szólnak a harangok. Roscoe Mitchell (szaxofonok, fuvola) az AACM társalapítója volt, működését azóta is az akkor lefektetett esztétikai (szabad zenei) alapelvek határozzák meg. Négy triójának játékát rögzítik a felvételek, régi és új játszótársak – Hugh Ragin (trombita), Jaribu Shahid (bőgő), Tani Tabbal (dob), Craig Taborn (billentyűsök), Kikanju Baku és Tyshawn Sorey (ütő- és egyéb hangszerek), a záró darabban mind a kilencen – szerepelnek a sorozatban. Mitchellt mindig a hangok egymáshoz és a csendhez fűződő viszonya foglakoztatta, amibe a fúvós és ütős hangszereken kívül immár az elektronikus hanghullámok is beletartoznak. Tizenegy rövidebb-hosszabb, adott alapról induló, máskor teljesen szabad improvizációkból építkező, a kortárs improvizatív zenéhez sorolható darab követi egymást, amelyekben a csendnek majdnem akkora szerepe van, mint a hangoknak. Formális szabályokat elvető, gyakran atonális, ismerős nyelvezet – mondhatnánk, ha a szabad játékmód fő jellemzője nem a rögtönzés volna. A 75 éves mester drámai hatású zenéje a létezés szorongató mélységeit nyitja meg a hallgató előtt.

(Gramofon, 2017/3)