Avishai Cohen: Cross My Palm With Silver

Jellegzetes ECM-lemez: összetett témák, gazdag textúrák, lassú építkezés, elégikus hangvétel, levegős hangzás, artisztikus előadásmód, kiváló hangszeres teljesítmények. Az izraeli születésű, New York-ba költözött Avishai Cohen trombitás – nem tévesztendő bőgős névrokonával – 2016-ban Into the Silence című lemezével debütált a német kiadónál. Azt trombita-szaxofon-zongora-bőgő-dob felállású kvintettel, újabb albumát kvartettel készítette: a zongora mögött most is Yonathan Avishai ül, a dobokat is Nasheet Waits kezeli, míg bőgőn új tagként Barak Mori játszik. Olyan muzsikusok, akik nemcsak értik, hanem érzik is egymást, ami az ilyen, kölcsönhatásokra épülő, intim zene létrehozásának elemi feltétele. Öt darab, mindegyik a zenekarvezető szerzeménye, feltűnően rövid, 38 percnyi játékidőben. Megkomponált, mégis a spontaneitás, a rögtönzött játék hatását keltő, lírai, alapvetően tonális anyag, amelyben a témák felvezetéséhez, kibontásához képest a ritmus visszafogott szerepet játszik. Mármint hagyományos, egyenletes lüktetést szolgáltató funkciójában. Mint a modern jazzben gyakran, a bőgő és a dob szerepe reflektív; feladatuk elsődlegesen a trombita és a zongora játékának értelmezése, alátámasztása, kiegészítése, amiben különösen Waits jeleskedik. A négy hangszer olykor külön szólal meg, gyakoriak a kiállások, a szóló, duó, trió társítások, mint a Shoot Me in the Leg című számban, amelyik a trombita és a bőgő kettősével, majd utóbbi magányos hangjaival zárul. A modern felfogású Cohen ezúttal visszafogta kísérletező, avantgárd hajlamait, de trombitájára nem tett tompítót: hangja nyíltan, tisztán, vibrato nélkül szól, játéka kerüli a kilengéseket. Intellektus vagy érzelem? Is.

****

(Gramofon, 2017/3)