Égtájak, színek, hangok (Marty Ehrlich, Christian Escoudé, Bacsó Kristóf-Zana Zoltán)

Marty Ehrlich amerikai szaxofonos, nem tartozik a listák élén jegyzett, reflektorfényben álló muzsikusok közé. Sok mindenkivel játszott együtt, ne foglaljuk a helyet felsorolásukkal, vegyük inkább kézbe Relativity c. új CD-jét. A borítón három pohár, bennük hal úszik, már amennyire hal három pohárban egyszerre képes úszni. A hangszereket három muzsikus kezeli, forog a korong, eltelik egy óra, s érthetővé válik az üzenetet: mindegyik önálló egyéniség, közös játékuk mégis egynek láttatja őket. Szabadon szövődő posztbop dzsessz ez, amely erőforrását a zenészek hangszeres tudásából és kölcsönhatásából meríti. Ehrlich alt- és tenorszaxofonon, klarinéton és fuvolán játszik, a bőgőt Michael Formanek pengeti, a dobok mögött Peter Erskine ül. Pályájuk delelőjén járó, tapasztalt muzsikusok, akik az üzleti szempontoknál mindig fontosabbnak tartották a kísérletező szellem érvényesülését. Ez a tíz kompozíció is konvenciómentes, a spontaneitásnak elsőbbséget adó, a jazz kreatív hagyományaiban gyökerező zene, amely elsősorban az agyat látja el municióval, de ha a helyzet úgy hozza, annak rendje és módja szerint swingel is. (Enja)

Christian Escoudé francia gitárost a cigányság történetének tragikus fejezete ihlette az "A suite for Gypsies" c. szvit megírására. A művet a II. világháború során náci gyűj­tőtáborokban elpusztult cigánygyerekek emlékének ajánlotta, előadására olasz, német, francia, román és magyar muzsikusokból álló nemzetközi együttest toborzott. Közülük Joachim Kühn zongorista a legnevesebb, de a magyar szem azonnal megakad a pályáját jazzmuzsikusként kezdő, majd klasszikus zenészire módosító, Németországban élő Bo­kány Ferenc nevén is. A cigányság zenei horizontját kifejező, 22 perces szvit a dzsessz, a klasszikus zene, és a közép-európai népzenék panaszosan induló, de össz­ha­tásában az élet diadalát hirdető ötvözete. A tónust megadó gitárbezető után az alap­kvartetthez vo­nósnégyes csatlakozik, amelynek motívumai között a magyar pentatónia is megjelenik. A vonóshangszerek a CD többi darabjában, pl. a román népzenei variációkra épülő "East and West" c. kompozícióban is aktív szerepet játszanak. Kultúrák közöttiség, kultúrák felettiség – egy hányatott sorsú népcsoport színes arculatának erőteljes lenyomata Chris­tian Escoudé új lemeze, amely a manapság divatos világzenei irányzattal ellentétben nem a közöset keresi az egyediben, hanem az egyedit mutatja fel a sokféleségben. (Gitanes)

Másodszor hirdetett tehetségkutató versenyt fiatal dzsesszmuzsikusok számára 1999-ben a Magyar Rádió Bartók adófőszerkesztősége, amelynek a szaxofonosok voltak a fő­szereplői. A megosztott első helyet az alt- és szopránszaxofonos Bacsó Kristóf és a te­norszaxofonos Zana Zoltán szerezte meg. Mindketten 24 évesek, Bacsó már végzett, Zana az idén szerez diplomát a Liszt Ferenc zeneművészeti Főiskola Jazz Tanszékén, tehát pályájuk elején álló, de egyáltalán nem kezdő muzsikusok bizonyultak a leg­jobbnak. Ezt a versenyen, illetőleg utóbb rögzített felvételekből összeállított CD is nyíl­vánvalóvá teszi, amelyen külön-külön és együtt is játszik a két muzsikus. Örökzöldek és újabb dzsesszdarabok, modern main stream hangzás: a program inkább a dzsessz­nyelvezet és -hagyomány elsajátítása, mintsem az önálló út keresése jegyében állt össze. Az instrumentumok azonban már egyéni hangon szólalnak meg, újabb fiatal magyar te­hetségek feltűnésének örvendezhetünk. (FonTrade)

(Napi Magyarország, 2000)