Tóth Evelin: Let Him Kiss Me

 

Az Ektár együttesből és a Hólyagcirkusz társulatból ismert Tóth Evelin első lemeze talányos körülmények között keletkezett. Hamid Drake chicagói dobossal a Mediawave fesztivál mű­helyében találkozott, amiből közös fellépés, majd közös lemez lett. Mint valahol olvasni, az anyag távmunka gyümölcse: Drake postán küldte el a dobalapokat, amire a magyar művésznő itthon énekelte fel, illetve improvizálta saját szólamait. Zeneszerző neve nem szerepel a le­mezborítón, ilyen tehát, ha csak feledékenységből le nem maradt, a szó, hagyományos értel­mében nincs. Viszont kettőjükön kívül vannak más közreműködők is, mint Benkő Róbert (nagybőgő), Dresch Mihály (basszusklarinét, kaval), Fassang László (Hammond orgona), Lantos Zoltán (hegedű) és Küronya Miklós (basszusgitár). Különleges hangszerpark. Szöveg is van: az Énekek éneke sorai, egy magyar népdal, az énekesnő Madárdal című verse, a Sometimes I Feel… című amerikai gospel, illetve két szefárd dal, szöveg nélkül. „Evelin őszinte hangjával és zenei kifejezőerejével fellobbantja és táplálja az élet szimfonikus rit­musának lángjait, melyek a szerelemből születnek, és belőle táplálkoznak” – írja ajánlásában partnere. Tóth Evelin hangja, különösen a középtartományban, a szefárd dalok fájdalmas, olykor artikulálatlan kiterjesztéseiben, valóban megrázó. Hasonlóan impulzív Hamid Drake másfajta etnikai gyökerű, impulzív dobolása is. Az artisztikus zene a ma uralkodó gya­kor­lat­nak megfelelően műfaji kategóriák fölött áll, szefárd, magyar, amerikai, indiai és még ki tudja, milyen zenei háttérből merít, közös nevezőre hozva, egyenértékűsítve, olykor kor­társ­zenei hangzássá lényegítve a különböző alkotóelemeket. Csak éppen jazz-szempontból nem értelmezhető.

* * *

(Gramofon, 2009/4)