Az Omega arcai
Az Omega együttes – legalábbis nemzetközi méretekben – sohasem tartozott a rock irányát befolyásoló formációk közé. Nem talált ki stílust, nem jelentkezett meghökkentő újdonságokkal, hanem oly módon építette be folyamatosan változó zenéjébe a külvilág friss hatásait, hogy a hangzás mégis sajátosan omegás maradt, s idehaza rendkívüli népszerűséget biztosított a nemzetközi rockélet eseményeiről csak hébe-hóba értesülő közönség körében. Az Omega-turnék a zene, a külsőségek és a nagy technikai apparátus miatt az utóbbi időkben mindig eseménynek, biztos kasszasikert igénylő szolgáltatásnak számítottak.
Az Omega ma már nagyvállalkozás. Felvételeiket külföldön világcégek forgalmazzák, idehaza stúdiót működtetnek, felszerelésüket kisebb zenekarok bérlik, így nagyobb a kockázata minden új lemeznek, nyilatkozatnak – hiszen a tőkének forognia kell. A tizedik Omega-album a szokásosnál kissé nagyobb szünet után jelent meg a hazai piacon is, s érdekes módon nem előzte meg akkora hírverés, amilyen egy jubileumi kiadványt általában kísér.
A borítóról két arc néz ránk – élhetnénk a sztereotip fordulattal, ha ezek az arcok valóban néznének. De ezt legfeljebb csak sejthetjük, mert szemüveget viselnek, szemüket nem látjuk, s így lelkükbe sem láthatunk. Ehelyett meghallgathatjuk a technikailag nagyszerűen sikerült felvételt, amely ismét fordulat az együttes pályáján: az elvont, misztikus űr-rock után némi újhullámos veréssel az „egyszerűbb”, egyértelműbb, „tisztább" rockzenéhez tértek viasza.
Nagyon tudatosan megkomponált, az alfától az omegáig átgondolt lemez. A szerkesztési precizitás az egyes számok zenei folyamatainak megtervezésére is vonatkozik. Több a gyorsabb tempójú dal, amelyek ritmusképlete ugyanakkor meglehetősen bonyolult: off-beates és latinos hatások (Kemény játék, Az üzenet) fedezhetők fel a szótagvégi elnyújtásokban és a 16-odok hangsúlyeltolásaiban. Mintaszerű, differenciált a szövegritmizálás Kóbor János kifejező énekével. A szintetizátorok szinte nagyzenekari hatásokat érnek el a nagy ívű dallamok kibontásában; egyáltalán, nagyon változatos a hangszerek használata, s mindez plasztikusan jelenik meg. A lassú számokat szép dallamok és árnyalt hangszerelés jellemzik.
Az Omega tizedik lemeze egy összeszokott csapat munkájának eredményét őrzi. Profi csapatét, profi felvételen, profi zenével.
(Ifjúsági Magazin, 1982)