Hibaüzenet

  • Deprecated function: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; views_display has a deprecated constructor include_once() függvényben (/home/turi.gabor/public_html/includes/bootstrap.inc 3478 sor).
  • Deprecated function: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; views_many_to_one_helper has a deprecated constructor require_once() függvényben (/home/turi.gabor/public_html/sites/all/modules/ctools/ctools.module 127 sor).

Karib-tengeri dallamok (Kubai popegyüttes Debrecenben)

 

Vajon mennyire ismerjük annak a népnek a kultúráját, amely a miénkhez hasonló társadalmi célokat tűzött maga elé? Mit tudunk Kubá­ról, a hazánktól több ezer ki­lométerre fekvő szi­getország­ról, s mit a benne élő embe­rek érzelmeiről és gondolatai­ról? Mennyire fontos ne­künk a kubaiak sorsa? S mit teszünk, hogy közelebb kerüljünk ehhez a hányatott történelmű néphez?

Bevallom, zavarba jönnék, ha ezeket a kérdéseket sze­mély szerint nekem tenné fel valaki. Hiszen oly kevés a velük szembenézésre kény­szerítő helyzet, amelyek hí­ján a válaszok is csak esetle­gesek lehetnek. Még az sem vigasztalhat, hogy fordított esetben ők sem kapkodnák el a feleletet. Nos, végre itt a konkrét lehetőség: ezekben a napokban zajlanak a kubai kulturális életet bemutató se­regszemle eseményei, s a ha­zánkban vendégszereplő együttesekből néhány Deb­recenben is előadja műso­rát. Így például a Sintesis nevű, popzenekarként hir­detett csoport is, amellyel január 12-én este a Bartók Teremben találkozhattak az érdeklődők. Sajnos, kevesen éltek a kínálattal; becslés szerint mintegy százötvenen lehettünk a nézőtéren. Pe­dig nem min­dennapi élmén­nyel szolgált a Sintesis.

Felvethető, mennyiben vár­ható el egy popegyüttestől, hogy értékelhető információ­kat ad­jon arról a közegről, amelyben zenéje fogant. Ne­vezetesen: mennyire ismer­hettünk rá a kubai valóságra a Sintesis műsorát hallgatva? A kétórás programról szólva úgy tűnik, el kell vetni azo­kat a kategóriákat, amelye­ket hasonló esetekben a ha­zai popegyüttesekre érvé­nyesnek tartunk. A „pop” meghatározás is másképpen értelmezendő, amennyiben nem a popzene valamely stílusát képviselő muzsikát hallottunk, hanem a populá­ris zene széles fogalmába illeszkedő produkciót. Ezek a kubai fiatalok szinte vallá­sos áhítattal és átérzéssel tol­mácsolták mondanivalóju­kat, amelynek lényegére saj­nos csak előadásmódjuk in­tenzitásából érezhettünk rá, mivel spanyol nyelvismere­tünk meglehetősen szűkös lé­vén, a dalok szövegéből vaj­mi keveset értettünk.

A sors kegyének köszönhe­tően Debrecenben tanuló kubai diákok ültek mellet­tem, akik kérdésemre el­mondták, hogy ezek a szöve­gek helyenként költői esz­közökkel szólnak a szere­lem­ről, a barátságról, az emberi kapcsolatokról, de az igen­csak általános témák a kubai hely­zetre vonatkoztatva kap­tak komoly tartalmat. Lehet, hogy az érzelmeknek kevésbé kedvező korunkban kissé ro­mantikusnak, patetikusnak tűntek a szenvedélyesen elő­adott dalok, de ha a latin-­amerikai érzelemvilágba il­lesztjük őket, mindjárt más dimenziót mutatnak.

Ügyszintén csalódtak azok, akik „forró” kubai ritmuso­kat, látványos show-műsort vártak. A nyolctagú ze­nekar visszafogott eszközök­kel, ritkán látott zenei alá­zattal játszott, s ez külö­nösen akkor vélhető tiszteletremél­tónak, ha belegondolunk, hány ezer kilométert utaz­tak azért, hogy itt, Debre­cenben százötvenen hallgas­sák meg őket. Teljesítmé­nyéért szinte fenntartás nél­kül dicsérhető az együttes valamennyi tagja. Kitűnő zenészek, akik a szólókban és az együttes játékban is ki­válót nyújtottak, annak ellenére, hogy ebben az összeté­telben másodjára játszanak közösen.

A zene nem követi a nagy­világban divatos, angolszász hatás alatt álló irányzatokat; a latin és az európai hagyo­mányokat ötvözve sajátos ki­fejezési formára törekszik, nem riadva vissza a rögtön­zésekre építő instrumentális kompozíciók előadási nehéz­ségeitől sem. Volt egy olyan számuk, amelyet Chick Corea vagy John MacLaughlin is bátran lemezére vehetett volna. Négy­szólamú énekük összhangzattanilag kifogás­talanul szólt, s technikai felkészültségüket sem ér­heti rossz szó. Engem szólóéneke­sük mellett főként dobosuk játéka ragadott meg.

(Hajdú-bihari Napló, 1979)