A nagybőgőtől a gitárig

(Pege Aladár) Zenei életünk sokoldalú személyisége Pege Aladár, a virtuóz bőgős: klasszikus zenét és dzsesszt egyaránt játszik; átirataival és önálló kompozícióival pedig a zeneszerzők közé is felsorakozott. Hangszeres képességeit eddig csak dzsesszlemezein csillanthatta meg, de most kezünkben tarthatjuk első klasszikus lemezét is, amelyen 12 darabot ad elő szólóban, illetve régi partnere, Szabóky Márta zongorakíséretével.

Pege a XIX. század végétől napjainkig terjedő időszak alkotásaiból állította össze leme­zének anyagát. Kevésbé ismert (Glier, Goëns), klasszikus (Saint-Saëns, Csajkovszkij) és szá­munkra oly fontos (Bartók, Kodály) zeneszerzők műveiből, illetve saját kompozícióiból. Nem lehetett könnyű a válogatás, hiszen a kifejezetten bőgőre írt darabok száma meglehetősen ke­vés. Nyilvánvalóan ezért találhatók a lemezen átiratok, eredetileg gordonkára vagy hegedűre írt transzkripciók. A művek karaktere, értéke igen különböző, de az eltéréseket szerencsésen áthidalja a nagybőgő telt, zengő, csodálatos hangja, amit ilyen kiemelt szerepben ritkán nyílik alkalmunk élvezni. Pege valóban mestere a hangszerének; technikailag rendkívül nehéz fo­gásokat, váltásokat is magabiztos könnyedséggel old meg, s itt érthetően nincs nyoma a koncertjein előforduló intonációs  problémáknak. Megérdemelte már ezt a játéklehetőséget, amiben nagyszerű partnere Szabóky Márta.

(A bogyiszlói zenekar) Népzenei lemezeink sorában megkülönböztető hely illeti a bo­gyiszlói zenekar játékát rögzítő korongot. Sebő Ferenc érdeme, hogy megörökítette e Duna-menti kis község ma is aktív parasztzenekarának játékát. Ilyen együttesek ma már nagyon ritkák az anyaországban; inkább a hagyományokat szorosabban őrző Erdélyben fordul elő belőlük több. A két különálló zenekar egyesítésével 1969 óta működő együttes a népzene élő átörökítésére példa; ízes, lendületes játékmódja az „alkalmazott", táncra és nem színpadi előadásra szánt zenélés jellegzetességeit őrzi. Ugrósok, csárdások, asztali nóták, rác nóták, sváb nóták és kolompárcigány nóták szerepelnek az összeállításban, jelezve azt a sokféle igényt, amit egy ilyen zenekarnak szűkebb környezetében teljesítenie kell. A bogyiszlói könyvtárban készült felvételen táncosok és énekesek is közreműködtek, színezve az egyéb­ként is változatos darabokat.

(Cimbora) Mostanában megszaporodtak a gyermekeknek szánt zenés lemezek. Meglehet, hogy ezeket a szülők jobban élvezik mint a címzettek, ez azonban nem bizonyítja azt, hogy ne volna rájuk szükség. Igen kellemes vállalkozás volt például a Tündérkaszinó, s most Cseh Tamás és Másik János közös lemeze is az értékes albumok sorát gyarapítja. A két szerző utol­jára a Levél nővéremnek című lemezen dolgozott együtt, a „komoly" műfajban. Jellegzetes dallamfordulataik, hangszerelési megoldásaik a gyerekekhez szóló Cimbora című össze­állításon is megfigyelhetők. Kettőjük közül Másik János fejlődött többet zeneileg, Cseh Ta­más viszont előadásával „emeli meg" egyszerű dalocskáinak súlyát. A verseket neves hazai és külföldi költők jegyzik, az énekesek között pedig ismert színészek is vannak.

(Reggae for Zbiggy) Egységes, színvonalas bemutatkozó lemezzel lepte meg a dzsessz­kedvelőket az ifjabb magyar dzsesszmuzsikus-nemzedék tehetséges zongoristája, Gárdonyi László. Triójának szólistájául a kiváló lengyel szaxofonost, Zbigniew Namyslowskit nyerte meg, s együttműködésük igen sikeresnek tekinthető. Gárdonyi hét szerzeménye hallható a korongról : melódiagazdag, rock ritmusalapú, illetve lírai, balladisztikus felvételek. Nincs semmi rendhagyó az összeállításban, a szerkezetek hagyományosak, a tonalitást nem zavarják disszonáns elemek – de ízléses, kellemesen gördülő a zene, épkézlábak a témák, és különösen Namyslowski szólói magával ragadóak. Ez a lemez jó propagandája lehet a műfajnak; azok számára is üdítő perceket kínál, akik csak ismerkednek a dzsesszmuzsikával.

(Vadászat) A vásárlók teherbíró képességét tekintve igen bizonytalan üzleti vállalkozás kettős rocklemezek megjelentetése. Nem viszi ezt túlzásba az MHV sem, s csak azoknak az előadóknak szavaz bizalmat, akik már kellőképpen megvetették lábukat a hazai rockföldön. A Hobo Blues Band Vadászat című albuma azonban nem ezért érdemes a figyelemre: azon kevés kísérletek közé tartozik, amelyek koncepciózus összeállításukkal tűnnek ki a sorból. A zenekar agytrösztje, Földes László ezúttal a vadászatot választotta fedőnévül, s a 25 szerzeményben sikerült olyan lényeges gondolati tartalmakat összesűrítenie, amelyek valóban messze túllépik a rocklemezek megszokott kereteit. Hobo sajátos mitológiát teremtett az albumon; olyan „mesevilágot", amely utalásaival, szimbólumrendszerével léthelyzeteket ír körül, sajátos közérzetet, atmoszférát jelenít meg. Kár, hogy a zenei anyag eredetiségében nem ér fel a szövegekéhez; Jimmy Hendrixtől a Dire Straits-ig elég sok benne az utánérzés, s egészében a hard rock irányába mozdul el, immár csak áttételes háttérként jelezve a blues-gyökereket.

(Hajdú-bihari Napló, 1984)