Új legendák

 

(SCOTTO) Már megkez­dődtek a Hungaroton hang­lemezhetek, de még az utób­bi hetek kínálatából is van szemlézni való. Közéjük il­lik Renata Scotto francia áriákat tartalmazó le­meze. A magyar hanglemezkiadás nemzetközi rangját jelzi, hogy a Hungaroton szép számmal foglalkoztat tekin­télyes külhoni sztárokat is. Scottónak ez a második ma­gyar érdekeltségű le­meze, amelyen Berlioz, Massenet, Bizet és Offenbach operáiból szólaltat meg részleteket. A betétek sö­tét, komor tónusúak, több­nyire a fájdalom, a panasz sugárzik belőlük, nyilván illesz­kedve a nagyszerű énekesnő alkatához, érett korának lelki habitusához. Méltóság és drámai erő – ezzel a két szóval lehetne talán a legjobban jellemez­ni előadói jelenlétét, ami­hez veleérző alapot szolgál­tat az MRTV szimfonikus zenekara Charles Rosekrans karmester diri­gálá­sával. Gyönyörű lemez, iga­zi ajándék a hanglemez­barátoknak.

(SZENT ISTVÁN LEGEN­DÁJA) Államalapító kirá­lyunk tetteit sok írásos fel­jegyzés örö­kítette meg az utókornak. A legrégibb, la­tin nyelvű életrajz 1526-ban készült; ez jelent meg most hangzó anyagként Kurcz Ágnes új fordításában, Bánffy György előadásában. Jó választás volt Bánffy szerepeltetése: ízes, szép lejtésű beszéde a fülnek is kedvessé teszi István életé­nek krónikáját. Érződik; hogy a színésznek személyes köze van a szöveghez, a Szent István ki­rályról való legendához. Kétségtelen, hogy az államalapító halá­lának évfordulója kezd affé­le dömpingszerű esemény- sorozattá alakulni. Nem vol­na szerencsés, ha az eset­leges telítettség elterelné a figyelmet az olyan méltó megemlékezésekről, mint amilyen ez a lemez.

(FÜST MILÁN) Az idén lett volna százéves a hu­szadik századi magyar iro­dalom különös alakja, a sok­oldalú érdeklődésű és mű­veltségű poéta. A szinte kötelességszerűen megjelent lemezén 1953 és 1966 közöt­ti rádiófelvételek kaptak helyet. Füst nem tartozik a legolvasottabb magyar írók közé, pedig eredeti gondol­kodású alkotó volt. Ezt iga­zolják ezek a hangdoku­mentumok is, amelyeken többek között a szenvedély­ről és az indulatokról, a ta­nár és a diák kapcsolatá­ról, az írói életformáról, Kosztolányiról, Karinthyról fejti ki véleményét. Füst Milán tisztában volt képes­ségeivel és küldetésével, de ehhez kellő mértéktartással visszavonult, s az önirónia sem hiányzott belőle. Min­den megnyilatkozásából a szellem sugárzik – bizony, ma­napság szűkében vagyunk ilyen értelem- és energiabőségű jelenléteknek.

(CSEH TAMÁS) Érdekes kérdés: napjaink felgyorsult politikai eseménysorozatá­ban vajon megtalálja-e a helyét Cseh Tamás, nem járt-e el fölötte az idő; ki­állása, magatartása érvé­nyes-e ma is? Új szerzőtárs­sal, Csengey Dénessel ké­szítette el Mélyrepülés cí­mű műsorát, amely választ ad a kérdésekre. Hatásos választ: igen, Cseh Tamás még mindig meg tudja ra­gadni az Időt, ki tudja fe­jezni azt, amit sokan érez­nek és gondolnak. A nem­zedéki problematikáról a nemzeti sorskérdésekre ke­rült át a hangsúly, s ebben Csengey otthonosan mozog. Úgy léptek túl a korábbi korosztályi horizonton, hogy meghagyták a Cseh Tamás-i mitológia főbb rek­vi­zitumait, a neveket, a helyszíne­ket. Kitűnőek, többértelműek a dalok, s Tamás tartásosan, összes keserűsége bölcsességével énekli őket. A prózai szövegek interpre­tálásában már nem minde­nütt sikerült elkerülnie a modorosságokat: hallhatóan nem tudott mit kezdeni a stúdió süket csend­jével, hi­ányzott neki a közvetlen kapcsolat a közönséggel. Egyénisége erejét mutatja, hogy így is szót talál azok­hoz, akik fogékonyak az or­szágot féltő gondolatokra.

(DZESSZ) New Age (Új korszak) címmel megjelent a Hungarian Jazz Quartet (Magyar Dzsesszkvartett) első lemeze. A címválasztás jelzi a szándékot, amellyel az együttes a Nyugat-Európában, sőt inkább Ameriká­ban éppen divatos irányzat­hoz kíván csatlakozni. Ér­zelmileg fűtött dallamveze­tés, ismétlődő, gyakran unisono kíséret a ritmus­szekcióban, tonális harmó­niák, s a kellemesség min­dent átható érzete – ezek a ,,new age” zene jellem­zői. Szakcsi Lakatos Béla és társai azonban sokkal job­ban tudnak dzsesszt (is) ját­szani, hogysem elfogadnánk tőlük a new age minimálprogramját. Akárhogy néz­zük, itt csupán egy hangza­tos jelszóról, üzletileg kon­vertálható szlogenről van szó, a zene valójában kom­mersz, az eladhatóság mér­tékét célozza meg. Továbbra is várnunk kell, hogy a ma­ga valójában ismerjük meg a zongorista Szakcsi zseniá­lis tehetségét.

(FEHÉR ANNA) Az Ist­ván, a király mindent el­söprő sikere után új, szin­tén a magyar nép­zenén ala­puló zenés játékkal jelent­kezett Szörényi Levente és Bródy János. Fehér Anna bal­la­dáját a Szegedi Sza­badtéri Játékokon láthatta először a közönség, köztük a kritikusok, akik meglehe­tős fanyalgással fogadták az új próbálkozást. A zenét rögzítő kettős lemez ter­mésze­tesen nem adhatja vissza a játék teljességét, viszont jobban figyelhetünk magára a zenére. Nos, a Fehér Anna valóban nem igazolta a várakozásokat, hiányzik belőle az István, király elemen­táris ereje, szintetizáló képessége. Túlsúlyba kerültek benne a folklórelemek, ami önmagában véve nem volna baj, ha nem szűkítené le a zenei tartományt. A lemez hatását csökkenti néhány rendkívül gyenge énekesi teljesítmény (Szemes Mari, Ferenczy Csongor) is. A zenei inven­ci­ó­zusság dolgában Szörényi nem tudta meghaladni az Istvánban elért magaslatokat, de dicséretére szóljon, hogy ez nem indulatokat, legfeljebb sajnálkozást vált ki a hallgatóból.

Várjuk a harmadikat.

(Hajdú-bihari Napló, 1988)