Kalauz a jazzhez (All Music Guide, Music Hound Jazz)

 

A San Franciscó-i Miller Freeman Books kiadó All Music Guide to Jazz című kötetének har­madik kiadása 1380 oldalon 1700 muzsikus 18 ezer lemezét ismerteti.

AllMusicGuidetoJazz.jpg

A grandiózus vállalkozás tágan értelmezi a jazz fogalmát: azok a zenészek is helyet kaptak benne, akik csak áttételesen kapcsolódnak ehhez a műfajhoz. A szerkesztők célja az, hogy átfogó képet adjanak egy-egy muzsikus, együttes tevékenységéről, zenéjéről. A jelentősebb egyéniségeket életrajzzal mut­atják be, amit a CD-k felsorolása követ. Az ugyancsak vaskos The Penguin Guide to Recorded Jazz című kiadványt is félülmúló kötet olyan felvételeket is említ, amelyek csak hagyományos LP-n hozzáférhetők. A miniesszék a zene leírásán, értékelésén túl technikai tudnivalókat is közölnek.

A szerzők a lemezeket ötfokú skálán helyezik el, az osztályzatok azonban inkább az adott életművön belüli rangsort jelölik, mintsem viszonyítási alapul szolgálnak. A szócikkek mintegy kétharmadát Scott Yanow kritikus írta, ami elképesztő teljesítmény, ugyanakkor némiképp egydimenzióssá teszi a véleményfüzért. A kötet jazztörténeti áttekintéssel, zenei térképekkel, a fontosabb könyvek, videók, lemezkiadók és producerek bemutatásával és minősítésével (!) egészül ki. Az All Music Guide to Jazz egyébként a zene különböző műfajait feldolgozó sorozat része, és a világhálón díjtalanul is hozzáférhető a www.allmusic.com címen.

Más elvek szerint készült a Music Hound Jazz című, hasonlóan testes könyv. A detroiti Visible lnk Penn kalauza a szakmában kevésbé ismert szerzőgárda írásait tartalmazza. A Steve Holtje és Nancy Arm Lee szerkesztette kötet a jazztörténeti szempontból fontosnak ítélt 1300 előadó munkáira összpontosít, válogatási elveit az értékközpontúság határozza meg. A szócikkek az előadók életrajzát követően jelentőségük szerint mutatják be a kiemelkedő leme­zeket, a többi felvételt is ötfokú skálán osztályozzak, és külön felhívják az olvasó figyelmét a mellőzendő kiadványokra. Az ízlésegyenetlenségektől ez az összeállítás sem mentes: a Jazz Passengers például kétszer annyi ötcsillagos lemezt mondhat magáénak, mint Cecil Taylor, a vállalkozás mégis tiszteletet vált ki az olvasóból. A félhasználóbarát szemlélet miatt a kötet függeléke lemez- és könyvkiadók, klubok, fesztiválok címeit, a muzsikusok és a producerek hivatkozási indexét is közli, és a Blue Note jóvoltából CD-melléklettel is megajándékozza az olvasót.

(Napi Magyarország, 1999)