Hibaüzenet

  • Deprecated function: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; views_display has a deprecated constructor include_once() függvényben (/home/turi.gabor/public_html/includes/bootstrap.inc 3478 sor).
  • Deprecated function: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; views_many_to_one_helper has a deprecated constructor require_once() függvényben (/home/turi.gabor/public_html/sites/all/modules/ctools/ctools.module 127 sor).

A teknősbéka halála

 

Az alkalomhoz illően november 1-jén volt a premierje a Kossuth rádió A 23. óra (Gyermekszáj - csak felnőtteknek) című negyvenperces új műsorának. A Kondor Katalin szerkesztésében havonta este tíz után elhangzó adás azt szándékszik bemutatni, hogyan vélekednek a gyerekek az élet olyan kérdéseiről, amelyekről a felnőttek nemigen szoktak előttük beszélni.

Például a szerelemről, a szegénységről, a gazdagságról. Az első adás a napot gondosan megválasztva a halál kérdését járta körbe. Gyerekek és tizenévesek nyilatkoztak arról, mit jelent nekik az elmúlás, milyen élmények érték őket ezzel kapcsolatosan, és hogy szerintük mi következik az élet után.

Minden társadalom tudati állapotát pontosan tükrözi az élet legnagyobb misztikumának, a halálnak a felfogása. Az elmúlás felfoghatatlan távlata előbb-utóbb mindenkit megérint, de az már alkat, idegrendszer és környezeti hatások függvénye, hogy a találkozás múló benyomás marad, vagy makacs útitársként esetleg végigkíséri valakinek az életét. A gyerekek sokszor bölcsebbek, mindenesetre őszintébbek a felnőtteknél, erről a kérdésről azonban kellő ta­pasz­talatok híján aligha lehet más véleményük, mint amire családi körben szert tesznek. Mintha a két riporter, Morvái Katalin és Trencsényi Zoltán is tisztában lett volna a vállalkozás nehéz­ségével: kérdéseikkel nem igazán tudtak közel kerülni riportalanyaikhoz, a beszélgetésekből hiányzott az a bensőséges kapcsolat, amely a gyerekekből és a tizenévesekből a felnőttektől hallott igazságoknál többet, eredetibbet, személyesebbet hozott volna felszínre.

A négy-öt perces riportokban egyebek között említés esett a dédike és a teknősbéka halá­láról, a kínai temetkezési szokásokról, a pokolról és a mennyországról, no és a reinkarnációról, amit többen szóba hoztak. A neveltetés, a családi háttér különbözősége világosan megmutat­kozott, a keresztényi tanokon nevelkedettek a túlvilágról mint realitásról, a nem hívők az élet lehetséges, nem bizonyított folytatásáról beszéltek. Az ember, az emberi lélek addig él, amíg valaki emlékszik rá - fogalmazta meg nem kis bölcsességgel egy tizenhat éves diák, aki megkérdőjelezte a halált kísérő szertartások külsőségeinek fontosságát Egy szál virágba is belefér annyi szeretet, mint egy halomba, fejtette ki megszívlelendő véleményét, arra utalva, hogy a mai, sokszor hivalkodó temetések nem a halottaknak, hanem inkább az élőknek szólnak. Bizony, olyan ez a világ, hogy a gyász azok sírját is koszorúkkal ékesíti, akiknek helye nem az égi szférákban, hanem az alvilágban jelöltetett ki.

(Hajdú-bihari Napló, 1997)