Ábel a jogállamban
Időnként a rádiókritikus is kap leveleket.
„A Dühös telefon című cikkéhez tennék néhány észrevételt. A rendőrök csak hadd verjék a bűnözőket, ez nem töprengés kérdése, attól még nem esik csorba a liberális jogállamon sem. Sok példát mutattak már a tv-ben is arról, hogyan bánnak a nyugati demokráciákban a bűnözőkkel, sőt nem régen láthattuk az amerikai bánásmódot. Nem dédelgették azokat ők sem, hanem jól eltángálták, ahogy megérdemlik. Ha már ebben a jogállamban jogaik csak a bűnözőknek vannak, akkor a bűnüldözőktől ne kérjék számon a bánásmódot. Nem tudom, miért háborodott fel a telefonáló, és mit tett volna, ha ő vagy a családja (gyereke, felesége, anyja stb.) a sértett, hiszen nem is tudta, mit követtek el; öltek, gyilkoltak, erőszakoskodtak, vagy „csak" loptak, raboltak. Honnan tudja, hány embernek mennyi munkájába, milyen erőfeszítésébe került elfogni őket; mindezt azért, hogy kivonják őket a közéletből, hogy ne ártsanak tovább még az olyan telefonálónak sem, aki nagyon sajnálkozott. Ugyan, miért? Mást se hallani, mint hogy vétlen, elesett időseket gyilkolnak meg pár forintért, ártatlan gyermekeken erőszakot követnek el, és nincs törvény, amely büntetné őket. A halálbüntetést is eltörölték, ami nagy hiba volt. Tartja az állam, illetve mi, dolgozók a bűnözőket, jól elvannak a végrehajtási intézetekben. Havi ellátásuk biztosan többe kerül, mint az átlagos nyugdíj. Ne sajnálja hát őket senki, biztosan megérdemelték a székesfehérváriak is, amit kaptak. Ki tudja, hány ártatlan ember életét fenyegették közvetve (elszaporodó robbantások, gyújtogatások stb.). Soha semmilyen büntetéssel nem lehet viszonozni az erőszakot, az ártatlan, értelmetlen halált. Igenis jól tették a rendőrök, amit tettek. I. István királyunk törvényeit kellene visszahozni, némi módosítással, mert rend és közbiztonság soha nem lesz ebben az országban. Tisztelettel egy rádióhallgató olvasó."
A levél a múlt héten érkezett, de akkor az emlékezetes Debrecen-nap kívánkozott a krónikába, most meg Tamási Áron-évforduló volt; éppen szombaton száz esztendeje született a nagy székely mesélő, akiről a rádió több műsorban megemlékezett. Különös, ha az ember elzárja a bűnügyi krónikát, és olvasni kezdi mondjuk az Ábel a rengetegben valamelyik kiadását, megmagyarázhatatlan lelkiállapot lesz rajta úrrá: egyre inkább otthon érzi magát ebben a világban. A jó ég a megmondhatója, járt-e Tamási valaha Székesfehárváron.
(Hajdú-bihari Napló, 1997)