Az ezredvég ritmusa
Különös címmel – 2000 éjszaka meséi, avagy Vegyük föl az évezred vége felé rohanó világ ritmusát – indult sorozat a Petőfi Más-sáv műsorblokkjában, amelynek múlt csütörtökön az ötödik adását hallhattuk. A Seres Tamás szerkesztette műsor mindenekelőtt azzal tűnt ki, hogy nem annak a tizenöt-húsz elemzőnek a valamelyike kapott szót benne,, akik a Magyar Rádió kulturális hetilapjának nevezett Gondolat-jel és megannyi más összeállítás készítői számára az alfát és az omegát, a hallgatónak meg a belterjes egyféleség unalmát jelentik, hanem üdítő változatosságként olyan tudósok fejthették ki benne gondolataikat, akik ideológiamentesen viszonyulnak kutatásaik tárgyához. Az értelmiségnek szóló, de nem tudálékoskodó műsornak látszott a 2000 éjszaka, amely két izgalmas beszélgetésben érintette a közelgő XXI. század néhány kérdését.
Aranykor beköszöntét jósolja a következő évtizedekre két amerikai közgazdász, akik a végbemenő technikai változások, a nyitottság új szellemének elterjedését érzékelve soha nem látott fejlődést jósolnak az emberiségnek. A kihívás tényét megerősítette a műsorban megszólaltatott Inotai András, a Világgazdasági Kutatóintézet igazgatója is, aki a politikai rendszer korszakváltásával kapcsolatban kifejtette, hogy a jövő század a tudás és a nem tudás ellentétére épül majd, amelyben csak azok a társadalmak lesznek képesek helyzetüket megerősíteni, amelyek lépést tartanak az informatikai forradalommal. E tekintetben véleménye szerint az ázsiai és kelet-európai posztkommunista országok előnyben vannak a megmerevedett nyugat-európai társadalmakkal szemben, mert a változás kényszere miatt könnyebben megfelelnek az új kihívásoknak.
Vajon a magyar társadalmat mentálhigiénés állapota alkalmassá teszi-e a felzárkózásra? Kopp Mária, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Magatartáskutató Intézetének igazgatója széles körű vizsgálat eredményeit összegezve jelentette ki, hogy az ország egészségi állapotának romlása az utóbbi évtizedben végbement polarizálódás következménye. A leszakadt rétegeknek rossz a közérzete, ami kihat egészségi állapotukra is. Az iskolázottság, a tanultság a legfontosabb egészségmegőrző tényező, ezért érezhetik magukat jobban a tanítók, tanárok a náluk kedvezőbb anyagi helyzetben lévő segédmunkásoknál. Meglepő, hogy a lelkileg legegészségesebbek az okkal sokat panaszkodó kisvállalkozók. A tudós szerint a magyar nép korántsem annyira pesszimista, amint azt egyes közvélemény-kutatások jelezték. Ellenkezőleg, honfitársainkat nagyfokú teljesítményorientáció jellemzi; ismert vicc, hogy a magyar a külföldi után lép be a forgóajtóba, de előtte lép ki belőle.
Abban az esetben – tegyük hozzá –, ha működik a forgóajtó.
(Hajdú-bihari Napló, 1998)