Hibaüzenet

  • Deprecated function: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; views_display has a deprecated constructor include_once() függvényben (/home/turi.gabor/public_html/includes/bootstrap.inc 3478 sor).
  • Deprecated function: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; views_many_to_one_helper has a deprecated constructor require_once() függvényben (/home/turi.gabor/public_html/sites/all/modules/ctools/ctools.module 127 sor).

Demokratikus

 

Szombaton délelőtt, úgy negyed tizenkettő tájban gyors egymásutánban két vérforraló meg­állapítás hangzott el a Magyar Rádió Petőfi adóján. Az első beszélgetés az Országos Rendőr-főkapitányság szóvivőjével készült, amelynek végén a riporter így összegezte a hallottakat: a demokratikus rendőrség tehát úgy döntött, hogy erőszakos úton is elejét veszi az áremelések ellen tiltakozó újabb utcai megmozdulásoknak. A második riport pedig ekképpen kezdődött: demokratikusan megválasztott, a piacgazdaság bevezetését ígérő kor­mányunk, lám, ismét csak az áremelésekhez folyamodik. Vajon mit gondolnak most azok, akik a szocializmus he­lyébe működő rendszert kívántak?

Nos, nem tudom, mit gondolnak erről azok, akik a jövőt a szocializmushoz mérik, ben­nem azonban újfent az a kérdés fogalmazódott meg: azt jelenti-e a demok­rácia, hogy most már büntetlenül mindenfélét össze­vissza lehet beszélni? Vegyük sorba a té­nyeket.

A polgári demokráciákban a rendőrségnek az a dol­ga, hogy szolgáljon. Szolgálja a ren­det, a közbiztonságot, az állampolgárok nyugalmát, biztosítsa az ország mű­ködőképességét. Polgári demokráciákban a rendőrség nem dönt politikai kérdésekben; az a felelős kormány, adott esetben a parlament dolga. A rendőrségé pedig az, hogy a kapott parancsot teljesítse. Ha nem teljesíti – amint az a taxisblokád esetében majdnem megtör­tént –, akkor megtagadja kötelességet, elhanyagolja a közrend védelmét, tehát vét a törvények ellen.

Mindebből az következik, hogy a magyar rendőrség nem dönt, nem dönthet az esetleges újabb blokáddal szemben tanúsítandó magatartásáról, még kevésbé la­tolgathatja erőszakos eszközök alkalmazását. Az esz­közöket – a felszólítás megtagadása után – az akcióhoz szük­séges módon választják meg, hogy teljesíthessék kötelezettségüket – fogalmazott pontosan a szóvivő. Úgy látszik azonban, ez kevés volt a riporternek: ő saját szavaival újraértelmezte – félreértelmezte – a közlést, ezáltal előre minősítette a rendőrség vélhető eljárását, hangulatot keltett a testület ellen, és közvetett módon az engedetlenségre buzdított.

A másik. Meg tud-e nevezni a Magyar Rádió bár­melyik riportere olyan újonnan vá­lasztott, épelméjű demokratikus kormányt, amelyiknek első cse­lekedete az, hogy drasztikusan felemeli az árakat, súlyos helyzetbe hoz társadalmi csoportokat, és ezzel bizony­talanná teszi saját jövőjét is? A kérdés most nem a kor­mánypártiság vagy az ellenzékiség, nem is az új magyar kormány által valóban elkövetett hibák - hanem az alig minősíthető manipulációs technika, amellyel egyes rádióriporterek és publicisták az új hatalom nyakába kívánjak varrni a régi rendszer összes bűnét és fel­halmozott adósságát. Ne tudnák talán a tisztelt urak és hölgyek, hogy kijelölt pályán közlekedik az ország, hogy nekünk, a ma élőknek és vezetőknek kell megfizetnünk mindazért, amit velünk negyven éven át tettek? Ne tudnák, hogy a nem­zetközi pénzvilág térdrogyasztó, szigorú feltételeinek teljesítése árán válthatjuk meg be­lépőnket a jövőbe? Ne tudnák, hogy aki ezt elhallgatja, az egész átalakulást, a demokratikus, polgári rend megteremtését sodorja végveszélybe?

Nem kérem, ennyire tudatlan kollégák nem mun­kálkodnak a rádió és a sajtó háza táján. Itt félreértés nem lehet, ezek nagyon is célzatosan irányzott vélemények. A demokráciában természetesen erre is lehetőség nyí­lik, ott (majdnem) mindenki szabadon fejtheti ki véle­ményét, ott akkor van baj, ha a kormány nem állít, és az ellenzék nem tagad. A rendszer stabilitása még a ha­zugságot is kibírja.

Nálunk azonban más a helyzet. Mi még a rend­szerváltozás kellős közepén járunk, amikor rendkívüli jelentősége van minden szónak, minden gesztusnak. A demokrácia természet­szerűleg biztosítja a szólássza­badságot, és igényli a felelős kritikát, hiszen az fejlő­désének záloga. De tudatosan valótlanságokat állítani, tényeket meghamisítani – ez semmilyen rend­szerben nem tartozik a szólásszabadsághoz.

A ma Magyaror­szágán egyenesen bűn.

(Hajdú-bihari Napló, 1991)