Egyensúly
Megkezdődött a felkészülés az 1998-as parlamenti választásokra. Nem nehéz megjósolni, hogy az elkövetkező esztendőben kiélesedik a küzdelem a tömegtájékoztatás, mindenekelőtt az elektronikus médiumok feletti befolyás növeléséért.
Ezt a harcot – amely vélhetően nem a végső – elsősorban a két kormányzó párt érdekszféráiba tartozók vívják majd meg, hiszen a jobbközép erők eszmei-politikai behatása ezen a téren elenyészőnek tekinthető. A pártatlanság megőrzésére némi reményt adhatna a rádiós és televíziós testület, no meg a panaszbizottság létrejötte, ám a rendszerváltozás egyik elszomorító, balkáni következménye az, hogy az utóbbi években elképesztő méreteket öltő politikai manipuláció és gazdasági korrupció miatt megingott a társadalom bizalma a törvények betartására hivatott intézményekben. A gyanakvásra sajnálatos módon sűrűn akad ok. Itt van a legutóbbi botrány, a Magyarok Világszövetsége elnökségének elmaradt, a rádió hírszolgálata szerint viszont megtartott csíksomlyói ülése. A panaszbizottság deríti majd ki, hogy az intézmény hírszerkesztőségében működnek-e olyan erők, amelyek számára a tények tisztelete nem alapvető szakmai-etikai követelmény. A fekete színben feltüntetett MVSZ ugyanis élt törvényes jogával, az ügy már a testület előtt van.
Természetesen nem mindig kellenek ahhoz önjáró rádiósok, hogy a manipuláció olajozottan működjék. Választások közeledtével számítani lehet arra, hogy megszaporodnak a kormányzati sikerekről, az ország teljesítményének javulásáról, a reálbérek növekedéséről, az infláció mérséklődéséről, a hatalom lelket melengető szociális érzékenységéről tudósító, gondosan ütemezett kormányzati nyilatkozatok, adatközlések, s a hírszerkesztő nyugodtan széttárhatja kezeit: kérem, mi csak továbbítjuk az információt. Pedig a pártatlan, pluralista közszolgálati médium feladata, hogy megvédje hallgatóit az egyoldalú tájékoztatás torzító hatásától. Az angol BBC-ben alig hangzik el olyan kormányzati közlés, amely után ne állna ott azonnal az ellenzéki párt(ok) véleménye. A hallgató így egy állítás után mindjárt szembesülhet annak minősítésével – hol cáfolatával, hol nota bene megerősítésével –, mérlegre teheti a dolgok állását, s ez hozzásegíti ahhoz, hogy a választáson sokrétű politikai tájékozottság birtokában, felelős polgárként szavazzon a jelöltekről, s ezáltal az ország sorsáról.
Vajon valaki adott már valaha is választ arra a kérdésre, hogy nálunk miért nem vezették be a BBC íratlan etikai kódexét?
(Hajdú-bihari Napló, 1997)