Hibaüzenet

  • Deprecated function: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; views_display has a deprecated constructor include_once() függvényben (/home/turi.gabor/public_html/includes/bootstrap.inc 3478 sor).
  • Deprecated function: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; views_many_to_one_helper has a deprecated constructor require_once() függvényben (/home/turi.gabor/public_html/sites/all/modules/ctools/ctools.module 127 sor).

Ejnye-bejnye

 

Új divat hódít teret szűk pát­riánkban: egyes intézmények és szervezetek haragszomrádot kezdtek játszani a sajtó­val. Mármint velünk.

Először a Debreceni Hőszolgáltató Rt. orrolt meg ránk, mert egyik mun­katársunk a véle­mény ol­dalon kifejtette véleményét a melegvíz-zolgáltatás átalánydíjáról. Ezek után helyt ad­tunk ugyan a válla­lat cáfolatának, sőt olva­sónk munkatársunkat és eljárásunkat bíráló hozzá­szólásának is, ez azonban kevés volt az rt.-ek. Fa­xon érkezett a verdikt: ha nem kérünk tőlük bocsá­natot, minden kapcsolatot megszakítanak lapunkkal, nem adnak nekünk infor­mációkat a cégről.

A következő kedves gesztust a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola gya­ko­rolta: nem küldtek meg­hívót tanévzá­ró ünnepségükre. A hírnek persze az a természete, hogy terjed. Más forrásból természetesen tudomást sze­reztünk az eseményről, de amikor az értesítés elma­radásának okáról érdek­lődtünk az intézmény ve­zetőjénél, ő tudomásunkra hozta, hogy igen, szándé­kosan nem küldtek ne­künk meghívót, mert csú­nyákat írtunk róluk a múltkori vitában.

A harmadik csapás a Debreceni Agrártudományi Egyetem gazdasági igazga­tója részéről érte lapunkat, aki a tanítóképző főiskola iránti lojalitásból utasította el munkatársunk inter­júké­rését. A rektorral történt rö­vid konzultációnk után sze­rencsére elhárult az akadály a ta­lál­kozó elől.

Mondhatnánk, így is le­het játszani. Megsértődni, durcáskodni, büntetni. Csakhogy tisztelt partne­reink valamit kihagynak a számításból: ez a játék nem a mi rovásunkra megy. Mi azért vagyunk, hogy az olvasókat szolgál­juk, hogy számukra minél több hiteles ismeretet – tényt, véleményt – közöljünk. Meglehet, nem mindig sikerül eljárnunk e szándék szerint, sajnos, munkánkba pontatlansá­gok is becsúsznak, és az sem kétséges, hogy a lap­ban megjelenő vé­lemé­nyek olykor vitathatóak, merthogy vélemények. De vajon bennünket bün­tet a hőszol­gáltató azzal, hogy nem küldi el lapunk­nak a nyári felújításra és a meleg víz szüneteltetésére vonatkozó hírt? (Mint ahogy – nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal? – a dörgedelmes igaz­gatói üzenettel párhuzamosan meg is érkezett a beosztott által postázott tájékozta­tó.) Vagy nekünk olyan fontos a tudósítás a taní­tóképző főiskola évzárójá­ról? És vajon bennünket ér kár azzal, ha az egyete­mek gazdasági helyzetét bemutatni igyekvő soroza­tunkból kima­rad az agrár?

Bizony, a de­mokrácia bo­nyolult formá­ció. Ott, ahol hozzászoktak a problémák el­hall­gatásához, a hatalmi szó­hoz, a pártbi­zottság letiltó telefonjaihoz, nem könnyű tudomásul ven­ni azt, hogy a sajtó szabad, és néha olya­nokat is ír, ami kényelmetlen az érintetteknek, vagy nem felel meg a tényeknek. Ez utóbbi, de csakis ez utóbbi esetben a sajtó korrekcióra kö­telezhető, a rossz hírbe hozott peres úton kérheti igaza megállapítását. Ez azonban egy másik végkifej­let. Tisztelt partnereink mér­gükben nemcsak olvasóink­ról feledkeztek meg, hanem még valamiről: tájékoztatási kötelezettségükről. A sajtó ugyanis nem néhány újság­író és szerkesztő hitbizománya, hanem a társadalmi nyilvánosság eszköze, a de­mokrácia alappillére. S aki – különösen közintézmény­ben – az információt megta­gadja vagy elhallgatja, az meg­szegi a törvényt, vét a demokratikus jogrend ellen.

Szelíd lelkületű lapcsinálókként ezt nem fenye­getésképpen, csupán meg­szívlelendő tény­ként ajánljuk bojkottálóink fi­gyelmébe.

(Hajdú–Bihari Nap, 1996)