Harag és elfogultság nélkül
Deseő Csaba, az Állami Hangversenyzenekar brácsása több mindenről nevezetes. Először is, nemcsak az ÁHZ-ban nyűvi a vonót, hanem évtizedek óta gyakorló jazzmuzsikus, több önálló lemeze jelent meg. Ez azonban még aligha volna ok a figyelmünkre, ha nem vezetne félórás jazzműsort a Petőfi Rádióban. De vezet, és legutóbbi adásába olyan vendéget hívott meg kedvenc lemezeivel, aki méltán tarthat számot szélesebb hallgatói közönség érdeklődésére. Pallai Péterről van szó, a BBC magyar adásának riporteréről, aki nagy jazzkedvelő (is), és Bobby Gordonként csaknem három évtizeden át szerkesztette és vezette a londoni rádió magyar szekciójának rock- és jazzműsorait.
Cseke László, Willis Conover, Pallai Péter. Három név, három történelmi személyiség. Az első a Szabad Európa híres-hírhedt Teenager Partyját jegyezte, a második az Amerika Hangja jazzműsorai révén vált Kelet-Közép-Európa hallgatóinak bálványává, a harmadikról az imént szóltunk. Rock és jazz. Történelem? Ne becsüljük le az események jelentőségét. Ezek az urak annak idején a maguk módján igenis hozzájárultak a fiatal korosztályok gondolkodásmódjának formálásához, a szabadság eszméjének terjesztéséhez, a kommunista rendszer ideológiai alapjainak megingatásához. Mert, hogy azok a zenék akkor a szabadság hírnökei voltak, s a magyar tizen- és huszonévesek hosszú, tömött sorokban, élesre hegyezett füllel tapadtak a rádiókészülékek el-elúszó rövidhullámú sávjaira.
Azt mondta Deseő Csaba péntek este: nagy dolog az, hogy a Magyar Rádió stúdiójában köszöntheti az egykori ’56-os emigránst. Bizony, nagy. És nemkülönben nagy az, hogy immár rendesen a Magyar Rádió hullámsávján szólalhat meg az egykor „felforgatónak" bélyegzett angol BBC. Amelynek olyan munkatársai vannak, mint Pallai Péter, aki évek óta magyarországi tudósító, nyugdíjazását követően haza szándékszik települni, s mint tudjuk, szereti a jazzt. De nemcsak azt. 1994 tavaszán a British-Hungarian Fellowship (Brit-Magyar Kör) felkérésére előadást tartott Londonban a magyar belpolitikai helyzetről, a választás várható kilátásairól. Ha egy magyarországi elemzőt kértek volna erre, két perc után kiderül politikai hovatartozása.
Pallai Péter egy órán át olyan pártatlanul, tárgyilagos távolságtartással és sokoldalú megvilágításban taglalta a magyar viszonyokat, hogy senki nem tudott következtetni politikai beállítottságára, pedig bizonyára van neki. Itthon azt mondanák erre: profizmus. Ott azt mondják: a BBC munkatársa.
(Hajdú-Bihari Napló, 1997)