Palack és üzenet
Ki hallgat ma rádiót? A vizualitásra épülő korunkban ki kíváncsi a csak füllel fogható üzenetekre? A Magyar Rádió, amely a nyolcvanas évek végén néhány komoly részt vállalt a rendszerváltozás gondolati előkészítéséből, az évtized fordulóját követően napi politikai harcok és befolyásolási törekvések terepévé vált, s a médiatörvény késői elfogadása miatt ma sem képes megfelelni a közszolgálatiságban foglalt pártatlanság, tárgyilagosság és sokoldalúság követelményének. Miközben ezt a rádiót klikkharcok, önérdek-érvényesítések gyengítik oly mértékben, hogy tekintélyvesztése saját alkalmazottai körében is aggasztó méreteket ölt, létrejött a helyi kereskedelmi és önkormányzati állomások láncolata, amely mágnesként szippantja el a hallgatókat a közszolgálatiak elől.
A szellemi decentralizáció lehetőségének megteremtése a rendszerváltozás nagy vívmánya. Minél több helyütt minél többféle virág nyílik, annál kisebb a veszélye annak, hogy a szél csakis a központi ágyas fóliázott, vegyszerezett palántáinak magvait viszi szerteszét az országban. A Magyar Rádiónak és körzeti szerkesztőségeinek azonban, nem kis mértékben technikai okok miatt, olyan vetélytársaik támadtak az elmúlt években, ami a versenyhelyzet látszatát kelti, holott valójában eltérő feladatú és érdekeltségű médiumok egymásmellettiségéről van szó. A kereskedelmi forgalomban kapható rádiókészülékek nagy százaléka ugyanis csak a nyugati norma vételére alkalmas, miközben a közszolgálati adók többsége változatlanul az OIRT-sávokon sugároz. Emiatt a közönség jó része akarva-akaratlanul a kereskedelmi adókat hallgatja, sőt, ez a gyakorlat sokak - elsősorban a fiatalok - számára magával a rádiózással vált azonossá. (Próbáljon valaki klasszikus zenét keresni walkmanen!) Egyre kevesebben tudnak vagy akarnak különbséget tenni közszolgálati és kereskedelmi, azaz ismeret- és értékhordozó, illetve üzleti célokat szolgáló, szórakoztató rádióadások között.
A bevételre orientált, a műsoridőt két reklám között popzenével és fecsegessél kitöltő kereskedelmi rádiózás szükségszerű el-terjedésével szemben a Magyar Rádió és fiókintézményei csak akkor őrizhetik meg hitelüket és befolyásukat, ha a politikai manipuláció gyanújától megszabadulva ér-vényre juttatják a közszolgálatiság követelményeit, és bevált szolgáltatásaikon túl kor-szerű hangvételű műsorokkal rukkolnak elő. Ez nemcsak a rádió, hanem minden hallga¬tó jól felfogott érdeke. Azoké is, akik arra vállalkoznak, hogy kritikusként ülnek le a készülék elé.
(Hajdú-bihari Napló, 1997)