Rádió utca 12.
A hét eseménye a székesfehérvári Rádió utca 12. számú ház körüli huzavona volt. Mi történt? A székesfehérvári önkormányzat egy helyre akarta kiköltöztetni a lakásokat jogcím nélkül használó cigány családokat. Ennek hírére megmozdult a Roma Polgárjogi Alapítvány, a Raoul Wallenberg Alapítvány és ki tudja még milyen kisebbségvédő alapítvány, és egy szólamban farkast, azaz rasszizmust, gettósítást kiáltottak. Médiaössztűz, országos figyelem, polgárjogi tüntetés, a parlamentig ható politikai forgószél lett a következmény – no és olyan megoldás, amely elfogadható az érintett kisebbségiek számára.
A Petőfi rádió késő esti Ennyi című műsorának vezetője nem érte be a sok száz közleménnyel, ami a sajtóban az esetről megjelent, hanem mikrofonvégre kapta az önkormányzat kommunikációs referensét, és a szombaton bejátszott telefonbeszélgetésben további ismeretekkel kívánt szolgálni. Fiala János az a típusú rádiós, aki többnyire felkészülten, az adódó beszédhelyzeteket átlátva, mindenféle tekintélytisztelet nélkül, célratörően kérdez, rendre beleesik azonban a szereptévesztés hibájába, rámenős faggatózásával az első mondat után a nyilatkozóba fojtja a szót. Ezúttal (is) úgy indult a beszélgetés, hogy meghökkentően szókimondó kérdéseivel bedarálja alanyát, ám riporter tervez, referens végez. Az önkormányzat képviselője állta a sarat: a helyzet mély ismeretéről tanúskodó, közvetlen szavaiból kiderült, hogy távol áll tőle a rasszizmus mindenféle megnyilvánulása, s hogy a város képviselő-testülete felelősen, az összlakosság és az általános humánum szempontjainak figyelembe vételével kereste a kiutat a bonyolult és érzékeny helyzetből.
Mi volt hát akkor a bökkenő? Az esetből a Budapestről mozgatott, a helyi viszonyokat nem ismerő polgárjogi szervezetek kreáltak ügyet – mondta a referens –, amelyek nem tárgyaltak a város vezetőivel, hanem a sajtón keresztül üzengettek és indítottak támadást a kiköltöztetés ellen. A hangadóik révén politikai párthoz kötődő szervezetek és a sajtó óriási nyomásásra Székesfehérvár arra kényszerült, hogy a törvényesen lakásra váró rászorultakkal szemben a törvénytelen lakáshasználókat részesítse rendkívüli segélyben. Miért tették mégis? A gyerekek miatt – válaszolta a referens. Fehérvár vezetői fellélegezhettek, a Rádió utca 12-ből nem lett jelkép. Az átmenetileg hatástalanított bomba azonban, csak úgy, mint oly sok helyütt, tovább ketyeg, s hogy mi történik majd ebben az országban, ha a többségvédő tűzszerészek aktivizálódni kezdenek, azt talán még a New York Times sem tudja megjósolni.
(Hajdú-bihari Napló, 1997)