Rádió utca 12.

 

A hét eseménye a székesfehérvári Rádió ut­ca 12. számú ház körüli huzavona volt. Mi történt? A székesfehérvári önkormányzat egy helyre akarta kiköltöztetni a lakásokat jogcím nélkül használó cigány családokat. Ennek hírére megmozdult a Roma Polgár­jogi Alapítvány, a Raoul Wallenberg Alapít­vány és ki tudja még milyen kisebbségvé­dő alapítvány, és egy szólamban farkast, azaz rasszizmust, gettósítást kiáltottak. Mé­diaössztűz, országos figyelem, polgárjogi tüntetés, a parlamentig ható politikai for­gószél lett a következmény – no és olyan megoldás, amely elfogadható az érintett ki­sebbségiek számára.

A Petőfi rádió késő esti Ennyi című mű­sorának vezetője nem érte be a sok száz köz­le­ménnyel, ami a sajtóban az esetről megje­lent, hanem mikrofonvégre kapta az önkor­mányzat kommunikációs referensét, és a szombaton bejátszott telefonbeszélgetésben további isme­retekkel kívánt szolgálni. Fiala János az a típusú rádiós, aki többnyire fel­készülten, az adódó beszédhelyzeteket át­látva, mindenféle tekintélytisztelet nélkül, célratörően kérdez, rendre beleesik azonban a szereptévesztés hibájába, rámenős faggatózásával az első mondat után a nyilatkozó­ba fojtja a szót. Ezúttal (is) úgy indult a be­szélgetés, hogy meghökkentően szó­kimon­dó kérdéseivel bedarálja alanyát, ám ripor­ter tervez, referens végez. Az önkormány­zat képviselője állta a sarat: a helyzet mély ismeretéről tanúskodó, közvetlen szavaiból kiderült, hogy távol áll tőle a rasszizmus mindenféle megnyilvánulása, s hogy a vá­ros képviselő-tes­tülete felelősen, az összla­kosság és az általános humánum szempont­jainak figyelembe véte­lével kereste a kiutat a bonyolult és érzékeny helyzetből.

Mi volt hát akkor a bökkenő? Az esetből a Budapestről mozgatott, a helyi viszonyo­kat nem ismerő polgárjogi szervezetek kre­áltak ügyet – mondta a referens –, amelyek nem tárgyaltak a város vezetőivel, hanem a sajtón keresztül üzengettek és indítottak tá­madást a kiköltöztetés ellen. A hangadóik révén politikai párthoz kötődő szervezetek és a sajtó óriási nyomásásra Székesfehérvár arra kényszerült, hogy a törvényesen lakás­ra váró rászorultakkal szemben a törvény­telen lakáshasználókat részesítse rendkívü­li segélyben. Miért tették mégis? A gyerekek miatt – válaszolta a referens. Fehérvár veze­tői fellélegezhettek, a Rádió utca 12-ből nem lett jelkép. Az átmenetileg hatástalanított bomba azonban, csak úgy, mint oly sok he­lyütt, tovább ketyeg, s hogy mi történik majd ebben az országban, ha a többségvédő tűz­szerészek aktivizálódni kezdenek, azt ta­lán még a New York Times sem tudja meg­jósolni.

(Hajdú-bihari Napló, 1997)