Sebességben
A privatizálást illetően a rádiózás lépéshátrányban van, még nem történt meg az országos kereskedelmi rádiófrekvenciák kiárusítása, de a Magyar Rádió elébe ment a várható versenynek. Nagy csinnadrattával számtalan változás lépett életbe október 1-jén, amelyek a frissebb, érdekesebb, úgynevezett hallgatóbarát rádiózást hivatottak szolgálni. Bizony, vége van a láblógatások időszakának, a „mi vagyunk a legjobbak" restséghez vezető, kényelmes állapotának. A közszolgálati műsorok készítőinek a jövőben ugyancsak fel kell kötniük a gatyamadzagot, ha a hallgatottság tekintetében állni kívánják a versenyt a televízió kihívásaival és a kereskedelmi adásokkal, amelyek eme kötelezettség alól mentesülve, válogatás nélküli eszközökkel szolgálják ki a nagyérdeműt.
Azzal, hogy a Petőfi és a Bartók adásai a nyugati normára kerültek, megtermelődtek a versenysemlegesség technikai feltételei. Ez valóban forradalmi változás, és a rádió vezetői jól látják, hogy a harc a jövő rádióhallgatói, azaz a ma fiataljai megnyeréséért folyik. Az ifjabb rádióhallgatók ugyanis eddig az országosan fogható, zenére és játékokra szakosodott Danubius, illetve helyi kisöccsei hullámhosszára állították a keresőt, ezek az adók bömböltek a benzinkutaknál, az áruházakban meg ahol csak lehetett. Most már van választék, a popdömpinggel és a fogyasztásra buzdító harsány reklámokkal szemben értelmes emberi szó és nemesebb muzsika is hallható a 89 és a 107 frekvenciák között. Elsősorban a Petőfinek van arra esélye, hogy ezt a hallgatói réteget megnyerje magának, érzékelhetően ezt célozzák meg a bevezetett műsorszerkezeti változások is. Míg a Kossuth a „nemzeti főadó", sok tény- és ismeretközlő, elemző műsorral, a Bartók pedig a klasszikus zene védőbástyája, a Petőfi egyre markánsabban vállalja fel szolgáltatás és a szórakoztatás feladatait. Az újonnan kialakított műsorsávok jól körülhatárolható idő-, életkor-és ízlésbeli különbségek szerint, a rádióhallgatási szokások figyelembevételével szerveződnek. A reggeli csúcs 6 és 8 között egyértelműen a diákoké, a Petőfi-délelőtt az idősebbekhez szól sok ismerettel, a Kettőtől ötig vegyes, szórakoztató saláta, a Petőfi-délután másfél órája megint a fiataloké, este pedig különböző rétegműsorok (zene, rádiójáték, rejtvény, beszélgetések) hangzanak el.
E változások következtében egyes műsorok eltűntek, mások felszínre kerültek, de annyi máris megállapítható, hogy egészében véve jobban áttekinthetővé váltak a rádió és ezen belül a Petőfi műsorai. Némi időnek természetesen el kell telni ahhoz, hogy a hallgatók kiismerjék magukat az új műsorok és műsoridők között, de nem kétséges: a közszolgálati rádió nagyobb sebességfokozatba kapcsolt, a jármű meglódult. Az utasok kéretnek kapaszkodni.
(Hajdú-bihari Napló, 1997)