Sebességben

 

A privatizálást illetően a rádiózás lépéshát­rányban van, még nem történt meg az orszá­gos kereskedelmi rádiófrekvenciák kiárusítá­sa, de a Magyar Rádió elébe ment a várható versenynek. Nagy csinnadrattával számtalan változás lépett életbe október 1-jén, amelyek a frissebb, érde­ke­sebb, úgynevezett hallgató­barát rádiózást hivatottak szolgálni. Bizony, vége van a láblógatások időszakának, a „mi vagyunk a legjobbak" restséghez vezető, ké­nyelmes állapotának. A közszol­gá­lati műsorok készítőinek a jövőben ugyancsak fel kell köt­niük a gatyamadzagot, ha a hallgatottság te­kintetében állni kívánják a versenyt a televízió kihívásaival és a kereskedelmi adásokkal, ame­lyek eme kötelezettség alól mentesülve, válo­gatás nélküli eszközökkel szolgálják ki a nagyérdeműt.

Azzal, hogy a Petőfi és a Bartók adásai a nyugati normára kerültek, megtermelődtek a versenysemlegesség technikai feltételei. Ez va­lóban forradalmi változás, és a rádió vezetői jól látják, hogy a harc a jövő rádióhallgatói, azaz a ma fiataljai megnyeréséért folyik. Az ifjabb rádió­hall­gatók ugyanis eddig az országosan fogható, zenére és játékokra szakosodott Da­nubius, illetve helyi kisöccsei hullámhosszára állították a keresőt, ezek az adók bömböltek a benzinkutaknál, az áruházakban meg ahol csak lehetett. Most már van választék, a popdöm­pinggel és a fogyasztásra buzdító harsány rek­lámokkal szemben értelmes emberi szó és ne­mesebb muzsika is hallható a 89 és a 107 frek­venciák között. Elsősorban a Petőfinek van ar­ra esélye, hogy ezt a hallgatói réteget megnyer­je magának, érzékelhetően ezt célozzák meg a bevezetett műsorszerkezeti változások is. Míg a Kossuth a „nemzeti főadó", sok tény- és is­meretközlő, elemző műsorral, a Bartók pedig a klasszikus zene védőbástyája, a Petőfi egyre markánsabban vállalja fel szolgáltatás és a szó­ra­koz­tatás feladatait. Az újonnan kialakított műsorsávok jól körülhatárolható idő-, életkor-és ízlésbeli különbségek szerint, a rádióhall­gatási szokások figyelembevételével szerveződ­nek. A reggeli csúcs 6 és 8 között egyértel­műen a diákoké, a Petőfi-délelőtt az idősebbek­hez szól sok ismerettel, a Kettőtől ötig vegyes, szórakoztató saláta, a Petőfi-délután másfél órá­ja megint a fiataloké, este pedig különböző rétegműsorok (zene, rádiójáték, rejtvény, beszél­getések) hangzanak el.

E változások következtében egyes műsorok eltűntek, mások felszínre kerültek, de annyi máris megállapítható, hogy egészében véve jobban áttekinthetővé váltak a rádió és ezen be­lül a Petőfi műsorai. Némi időnek természete­sen el kell telni ahhoz, hogy a hallgatók kiis­merjék magukat az új műsorok és műsoridők között, de nem kétséges: a közszolgálati rádió nagyobb sebesség­foko­zatba kapcsolt, a jármű meglódult. Az utasok kéretnek kapaszkodni.

(Hajdú-bihari Napló, 1997)