Tikkadt szöcskenyájak
Az ember időnként annyira telítődik a politika meg a korrupció híreivel, hogy ha csak teheti, kellemesebb elfoglaltságokban keres kikapcsolódást. Például rádiókészülékét este tízkor a Petőfi Más-sávjára hangolja, ahol csupa rendhagyó, a mindennapi gondolkozás számára nehezen megemészthető témával találkozik a fiatal és nem mindennapi gondolkodású riporterek elővezetésében. Legutóbb a Titanic című műsor az irodalomban, a politikai retorikában és a zenében fellelhető trágárságoknak szentelte idejét. Az előzékeny műsorkészítők kizárólag erős idegzetű, felnőtt hallgatóknak ajánlották az elkövetkező félórát, az adás végeztével pedig illedelmesen elnézést kértek azoktól, akiknek érzékenységét sértették volna az elhangzottak. Volt okuk rá.
Valószínűleg sokan ismerik a Pajzán Toldi évtizedek óta szájhagyomány útján terjedő változatát, mégis a meglepetés erejével hatott, amikor a Czigány Lóránt szerkesztésében pár hete kötetben megjelent opusból odaadó színészi tolmácsolásban részletek hangzottak fel: „Ég a napmelegtől a kopár sík sz..ja / Redves f...át Toldi biz igen vakarja / Mérges bögöly, legyek csípik, ahol érik / Rücskös s.. .gé partján versenyeznek délig." Hogy ennek a változatnak milyen az irodalmi értéke, arról beható ismeretek híján a megkérdezett Lukácsy Sándor irodalomtörténész nem tudott nyilatkozni, viszont megemlítette, hogy a kortársak szerint Arany maga is írt pornográf verseket, Petőfi pedig levélben ragadtatta magát ilyen kifejezésekre: „B..om a szentháromságomat", vagy: „Bemegyek Erdélybe akkor is, ha ló.. .ok merednek elém". Megtudhattuk, hogy a csoportszexet a magyar irodalomban Balassi Bálint írta le először, aki eképpen jövendölte meg sorsát: „Előbb-utóbb várúr leszek, ha másként nem, a farkam után". A tudós semmi kivetnivalót nem talált a pajzán és trágár kifejezések irodalmi használatában, ha, mint mondta, a tónust a nagyok adják meg. A mű célja határozza meg ugyanis azt, hogy az író mit engedhet meg magának, milyen eszközökkel él a fogalmazás során.
Egyik nép sem ilyen leleményes a káromkodásban, állapította meg később Dopman,a rapénekes, aki kétféle zenét állít elő: tiszta változatot a médiumoknak, zaftosat a hallgatóknak. Mindjárt bele is hallgathattunk az utóbbiba, így kezdődött: „Kib..ott ribanc..." Indulatos nép vagyunk, jegyezte meg a filozofikus beállítottságú énekes-szerző, majd feltette a kérdést: vajon mi törne elő a legszentebb hazafiból, ha lábára esne a vasaló?
(Hajdú-bihari Napló, 1997)