Hibaüzenet

  • Deprecated function: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; views_display has a deprecated constructor include_once() függvényben (/home/turi.gabor/public_html/includes/bootstrap.inc 3478 sor).
  • Deprecated function: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; views_many_to_one_helper has a deprecated constructor require_once() függvényben (/home/turi.gabor/public_html/sites/all/modules/ctools/ctools.module 127 sor).

És a fejekben mi van?

 

A Kossuth Egyetem böl­csészkarának küldöttgyűlé­sére várok. Kilenc óra, de a teremben még csak néhá­nyan lézengenek. Lányok többnyire. Tanárok, oktatók, kari párt- és állami vezetők vo­nulnak be, vendégek ér­keznek a városi, sőt a köz­ponti KISZ-bizottságról, a városi pártbizottságról is. Milyen nagy az érdeklődés!

Negyed tízkor - miután elegendőnek ítéli a létszá­mot - feláll az elnök, s megadja az engedélyt a kez­désre. Következik a leköszö­nő vezetőség beszámolója a titkár előadásában. A hang­nem határozott, a beszéd - ahogy mondani szokták - kritikus és önkritikus.

A jegyzetfüzetbe félmon­datok kerülnek: „Túl magas, csaknem százszázalékos a szervezettség, emiatt érdem­telen tagjai is vannak a szer­vezetnek ... Merev a kari struktúra, nem veszi figye­lembe a természetes érdek­lődési köröket... Nem vált be a szakcsoportos felosz­tás... Sok az ülés... Indo­kolatlan távolság alakult ki a vezetőség és a tagság kö­zött... A döntéshozatalok­ban túl sok az áttétel... A tagság nem érzi jól magát a kari KISZ-ben, bizonyos ér­telemben elidegenkedett tő­le... Sokan az ösztöndíj kedvéért - nem lépnek ki... Egyre nehezebb a káder­utánpótlás... Fegyelemben, politikai kiállásban, munka­stílusban nem léptünk elő­re..."

Eredmények is következ­nek, de jelentőségüket vesz­tik a felsorolt problémák mellett. Ügy. tűnik, a beszá­moló inkább a hiányok feltá­rására, a vitaalap megterem­tésére fektette a hangsúlyt Ehhez csatlakozik a kong­resszusi levél feldolgozásá­nak tapasztalatairól tudósító újabb beszámoló is. A kép zavaros, egymásnak teljesen ellentmondó vélemények fo­galmazódtak meg. Volt, aki kiemelte a levél nyíltságát, mások általánosságok és" köz­helyek halmazának tartot­ták, ami nem ad alternatívát. A KISZ-ről sokan úgy véle­kedtek, hogy nem kínál ér­telmes célt, közösségi él­ményt. Ezen egyesek a szer­vezettség fokozásával, mások épp fordítva, a nagyobb spontaneitás érvényesítésével, kívánnának változtatni. Csak az nem derül ki az előter­jesztésből, hogy melyik né­zetet vallja a többség.

Majd a vita nyilván sok mindenre fényt vetít. Illet­ve... Az eleddig oly szabá­lyos mederben folydogáló gyűlésben váratlan fordulat áll be. Senki sem jelentkezik felszólalásra. Kínos csönd, hallgatás, az elnök arcán kényszeredett mosoly. Egyesek újságokat, folyóiratokat olvasnak, má­sok jegyzetet másolnak, vala­ki tejet kortyolgat egy pohárból.

Egyszer csak feláll valaki. A volt titkár. Ifjonti hévvel ítéli el azokat, akik a viták­ban felületes, elhamarkodott véleményeket fogalmaznak meg.

Jókor mondja. Itt most épp úgy néznek ki az emberek, mint akik véleményü­ket mindenáron meg akarják fogalmazni. Mintha igazolni akarnák a legutóbbi Egyetemi Életben olvasott cikkek megállapításait: „a KISZ-szervezet politikai szerepe teljes mértékben megszűnt az egyetemen"; „Az értelmes munka már nem a KISZ névhez kötődik"; „a vezető­ség elszakad a tagságtól, már csupán magának csinál fel­adatokat, azokat megoldja, kiválóra értékeli, és meg­kapja rá a Vörös Vándor-zászlót"; „Valahogy és vala­hol mindig elvész az ember".

Válságban lenne az egye­temi KISZ? A jelekből ítél­ve más írásjel kívánkozik a mondat végére.

„Van ám ennek a csöndnek konkrét előzménye is” - súg­ja hátra az előttem ülő lány. A tavalyi kari gyűlésen hatalmas vihart kavart egy reformer csoport fellépése, amelynek tagjai demokrati­zálni akarták a KISZ általuk is mechanikusnak tartott szabályait és választási rend­jét. Felvetéseikben - néhány túlzás mellett - sok igazság volt, de radikális jelentkezésük inkább riadal­mat keltett, mint tényleges változtatási szándékot."

Azon töprengek, hogy in­formátorom ezt miért nem fennhangon mondta el...

A dékán emelkedik szólás­ra. Megélénkül a figyelem, pedig kellemetlen témáról, a tanulmányi fegyelemről, pontosabban annak lazulásá­ról esik szó. Erről beszél ké­sőbb a kari párttitkár is, mert megítélése szerint a KISZ-nek komolyabban kel­lene foglalkozni ezzel a kér­déssel. Azt is furcsállják a vezetők, hogy a diákok nem élnek érdekképviseleti lehe­tőségeikkel, meg sem jelen­nek azokon a gyűléseken, ahol az őket érintő témákról döntenek.

Még három hallgató tesz apróbb kiegészítéseket (így 4:3-ra javítják az arányt), aztán felolvassák a vezetőség határozati javaslatát a KISZ-munka fellendítésére. Az el­képzelés lényege: a stabili­tás érdekében öt évre szóló koncepciót dolgoznak ki, új ötleteket vetnek be, és csök­kentik a tagság létszámát.

Több hozzászólás nincs. Szavazás következik. Ez ke­rül be a bölcsészkar 700 hallgatóját képviselő kül­döttgyűlés jegyzőkönyvébe: „Az értekezlet a beszámolót és a határozati javaslatot egy tartózkodással elfogadta."

És hogy a fejekben mi van? Arról nem szól az írás.

(Hajdú-bihari Napló, 1981)