Hibaüzenet

  • Deprecated function: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; views_display has a deprecated constructor include_once() függvényben (/home/turi.gabor/public_html/includes/bootstrap.inc 3478 sor).
  • Deprecated function: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; views_many_to_one_helper has a deprecated constructor require_once() függvényben (/home/turi.gabor/public_html/sites/all/modules/ctools/ctools.module 127 sor).

Grand Boulevard Hajdúböszörmény

 

Hajdúböszörménybe beszö­kött a tavasz. Tovasuhant a Szabadság útján, a Lenin-szo­bor­nál balra fordult, és könnyed csókot lehelt az új la­kótelep tulajdonosainak rán­cos homlokára. Bohém szel­lők csiklandozták a csukott zsalugátereket, a járdákon porszemek táncoltak, a ku­tyák remegve várták a hold­töltét. A megújulás varázsa érintette meg a lelkeket; a nagy, egye­temes újjászületés ígérete.

Nehezen fértem fel a fél kettes buszra. Hátul üresnek látszott a jármű, de a följu­tottak, szokás szerint, csak a maguk kényelmével törődtek. Józsáig 15 fokos szögben megdőlve utaz­tam, s nagyo­kat szippantottam a csukott ablakok mögött kipárolgó tes­tek szagából. Amikor feltűn­tek az első házak meg a sárgakakasos templomtorony, úgy döntöttem, gyalog teszem meg a távot a célul megjelölt főtérig.

Mindjárt a forduló után ér­tem földet. Kevesen voltak tanúi a jelenetnek, de ez csak meg­hittebbé tette a találko­zást. A sokfelől jól ismert vá­rosszéli környezetbe érkez­tem. Mögöttünk az elágazás, amely kétfelé vezeti az utat; mint valami vízválasztó. Mi jobbra tértünk – a jobbat választottuk?

Az első kereszteződésnek nincs neve. Erre is, arra is sár; föld; mint ötven évvel ezelőtt. A csapadékos évszak itt most sem kívánatos. Kétoldalt fasor szegélyezi a házakat, bomló rü­gyekkel, nyíló remények­kel. Az árok mentén zöld a fű. Alacsony, befelé húzódó, nyeregtetős házak sorjáznak korhadt fa- és új vaskeríté­sekkel. Ö, böszörményi ka­puk, Maghy Zoltán festő tág asszociációkat hordozó té­mái! Aztán felirat egy ab­lakban: „Eladó egy mozsdó-kagyló Korányi u. 26. alatt." A második, egy puritán fehér ház falán; „Ebben a házban született dr. Baltazár Dezső tiszántúli református püspök." A betűk kőbe vésettek, a fehér festéket salét­rom eszi. Két számmal arrébb új, itt illetlenül magasodó ma­gánház, még vakolatlanul.

Ismét sarok. Sárga ház, roz­zant kerítés. Átellenben Ba­logh Imre szikvízkészítő fül­nek is kedves nevű üzeme. Arrébb kell mennem, hogy ettől az árokpartra leszórt, óriási kavics­hegytől láthas­sam. A 18. számú ház előtt feltűnik az első, hullámosán ívelő kapuzat. Az ablakban újabb cédula: „Méz eladó. Kaptár is." Szemben egy szép, faragott kapu; öröm nézni. Ha a házak nem beszél­nek...

Áthaladok a Méliusz Péter úti kereszteződésen. Jobbra a református templom büszke kakasa lengedez, balra fel­tűnnek az új lakótelep első modern épületei. Az úton nő a forgalom, a gépkocsik, te­herautók zaját lovas kocsik, kerékpárok emberszabású ne­sze enyhíti. A másik olda­lon ismét egy tábla: Molnár István tanár, nyelvtudós, új­ságíró egykori háza. Erre­felé, úgy látszik, megbecsülik a tollforgatókat. Hanem a há­zakat... Málló vakolat itt is, ott is: az enyé­szet biztos je­lei. Még szerencse, hogy kö­zeledik a centrum, s maga­sodni kezd a szint; megje­lennek az ötvenes éveket idé­ző szocreál lakóházak. Hús­bolt: a Béke Tsz-é. Az unat­kozó hentesek az ablakban sütkéreznek. Mellette a Béke kert, zárva. Még nem jött el a Béke ideje. Ám, hogy válto­zatosabb legyen a kínálat, a mozit is Békének hívják. Pa­cifista emberek laknak Bö­szörményben. Műsoron: a Szerencsés Dániel.

Most már szemlátomást ér­ződik a centrum közelsége. Kinyílik az út: balra az új negyed, jobbra a régi Böször­mény a Kálvin térrel. Virá­gos bódé, trafik; gondozott, tulipános, kavicsos park, kö­zepén a nagy szobor: kuruc vitéz tartja karjai közt ha­lott bajtársát. „Megesküszünk életre-halálra / Szabad s egy lesz a magyar hazája". Nem messze egy hirdetőoszlop szenzációt ígér: a Budapest cirkusz vendégszereplését a vásártéren.  Csak két napig.

Ez már a bevásárló sor. Ru­hanemű, cipő, jármű, illat­szer, OTP, szolgáltatóház. Bútorbolt kirakatában plakát a vasárnapi Bocskai-Máté­szalka focimeccsről. Rendőr­ség. Csemegebolt: diákforma srác három sportszeletet és egy üdítőt vásárol; az utób­bit mindjárt meg is issza. A Hajdúsági Áruház egyik ki­rakata még április 4-ét kö­szönti; a többiben dzsekik és fürdőszoba-berendezések. A földszinten kétféle hi-fi torony, viszont „Harapós kutya” ­tábla nem kapható. Egy pla­kát a művelődési központ ha­vi programajánlatáról: báb­előadások, szoborkiállítás, al­kotónap, előadóest, nótaest.

Zaj az utcán. Autós szerel­vény közeledik, hangosbemondón hirdetik az esti, fe­lülmúl­hatatlan cirkuszi mu­latságot. Az áruház előtt megáll a karaván. Pónilovak kocsi előtt, törött lábú med­ve himbálja magát megkö­tözve egy kordé tetején. Pil­lanatok alatt csődület: házi­asszonyok, diáklányok, csiz­más, kalapos parasztemberek. A Ladából nehézkesen kiká­szálódik „a világ legkisebb törpe embere, Duduka". Ko­moran néz el a kíváncsi te­kintetek alatt, majd üggyel-bajjal visszakapaszkodik a kocsiba. Felhők takarják el a napot, valaki lopva egy könnycseppet töröl ki a sze­méből.

És itt a főtér. Túlról a fris­sen festett tanácsháza vigyáz­za, emerről a Hajdúsági Mú­zeum „provinciális barokk-­klasszicista" épülete vár a felújításra. Egy ajtaja nyit­va: bévül a hajdú­sági nem­zetközi művésztelep anyagá­ból összegyűlt kiállítás pél­dázza a város mecénás hajla­mait. Falán tábla: „Itt kiál­tották ki először a köztársa­ságot 1849. április 28-án." Magát a teret a Bocskai Gim­názium sárga klasszicista épülete zárja. Ez a város köz­pontja, szíve és „agorája", jellegzetes alföldi mezőváro­si centruma. Van hangulata, atmoszférája, tágasság-érzete. Köze­pén Bocskai fejedelem szobra tornyosul: épp a ki­váltságlevelet nyújtja át a hajdúk meghajtott zászlójú képviselőjének. A hely szelle­me a történelmi sorsforduló máig ható tanulságait idézi.

Különös, hogy az újabb, sarkos vonalvezetésű refor­mátus templom – tetején az elmaradhatatlan kakassal – hátat fordít a szépen karban­ tartott térnek. Errefelé már kavics se, virág se jutott elegendő. Viszont ebben a szög­letben emelkedik az épülő új művelődési köz­pont betonvá­za, a tér jellegéhez illeszkedő tetőszerkezettel. Hasonló megoldás alapján készült a négyszög eme oldalán, a buszmegállóra néző épület: a feliratot vörös csillag helyet­tesíti oromzatán.

A kör bezárult. Állok a fő­tér közepén, tekintetemet a ragyogó napra vetem. Már hűvö­södik az idő. Hirtelen porfelhő közeledik, felkap, átrepít a hajdúböszörményi Grand Boule­vard fölött, s háromnegyed ötkor épségben letesz a debreceni autóbusz-pályaudvar aszfaltjára. In­dulhatok újabb útra.

(Hajdú-bihari Napló, 1983)