Kik/mit olvasnak Balmazújvároson?

BEVEZETÉS I. A tanító néni azt a feladatot adta nekünk, írjunk egy fogal­mazást arról, hogy közsé­günkben kik járnak a köny­vesboltba, és milyen köny­veket vásárolnak. Egy szép keddi nap délután elmen­tem tehát a könyvesboltba, ami már egy éve a Semsey kastélyban van, és igen rosszul néz ki. Nincs kirakata sem, és csak egy ablaka, ma­gasan az utca fölött. Az aj­tóhoz lépcsőn kell felmen­ni. Odabent hideg van. A falon Lenin, Veres Péter, Hemingway, Ady és Pus­kin képe lóg.

TÁRGYALÁS I. A bolt nem nagy, de nem is kicsi. Körben polcokon állnak vagy fek­szenek a könyvek. Hanglemezek is vannak. Csak tánczene, magyar nóta és meselemez. Mást nem ke­resnek. A bolt vezetője és dolgozója egy személyben Szalai Lászlóné, Lenke né­ni. Már hat éve van itt, és én is régen ismerem, mert szoktam ide járni. Wc nincs. A bolt az ÁFÉSZ-hez tartozik, és azt mondja Lenke néni, hogy a régi ABC épületébe fogják majd áthelyezni, talán még eb­ben az évben. Mert ez itt eldugott hely és kicsi a for­galom, a hét bizományissal együtt kb. havi 50 ezer fo­rint.

Akkor, amikor ballagás, névnap vagy karácsony jön, több könyv fogy. Sokan jön­nek úgy Lenke nénihez, hogy kedvesem, ajánljon valamit! A gyerekek és a diákok a kötelező olvasmá­nyokat vásárolják. A legnépszerűbbek a krimik, ebből minden mennyiség el­kel. A peda­gó­gusok és az irodások, tehát az értelmi­ségiek a szépirodalmi új­donságokat keresik. Van vagy száz család, akik a Vi­lágirodalom remekeit já­ratják. A kisebbek szeretik a sorozatokat, mint a Búvár és Delfin könyvek.   Kelendőek a szakácskönyvek, barkácskönyvek, sci-fik, történelmi regények, a szexumális (szexuális) fel­világosító könyvek és a sze­relmes regények is. Szilvási Lajos bácsinak és Berkesi Bandi bácsinak is minden könyve elfogy. Csak az a baj, hogy Szilvásinak (vagy Berkesinek) most kiadtak egy új könyvét Kamaszok címmel, amiben két régi re­génye van.

A modern verseket vi­szont senki nem keresi. Nem is ismerik az írójukat. Petőfit, meg Aranyt, meg Vörösmartyt, meg Jókait, meg Mikszáthot nagyon ol­vasnák, de egyáltalán nem lehet kapni, vagy csak rossz kiadásban. Lenke néni nem érti (és én is csodálkozom rajta), hogy miért nem ad­ják ki ezeket a könyveket, mit csinálnak azok a bácsik a kiadó­hiva­talokban? És azt is meg kellene már mondani nekik, hogy a me­sekönyvekbe ne rajzoljanak olyan összevissza vonalakat, hanem rendes kakast, ma­cit meg házat. Amiről lát­szik, hogy mi.

BEFEJEZÉS I. Lenke né­ni sokszor van egyedül, és ilyenkor elkeseredik, hogy nem jön senki vásárolni. Pedig évente kétszer leér­tékelés is van az el nem kelt könyvekből, és sokkal olcsóbban (féláron) lehet őket kapni. És az is érdekes, hogy a drámákat és az el­beszéléseket sem szeretik, csak a regényeket, mert an­nak nincs mindjárt vége. Még sok mindenről beszélgettünk, és aztán megkér­deztem Lenke nénit, hogy ő mit szokott olvasni. He­mingway, Merle, Remarque könyveit szereti (remélem, jól írtam le a neveket), meg a verseket, meg az an­gol-amerikai írókat, meg a családregényeket.

BEVEZETÉS II. Ez a fo­galmazás két részből áll, mert Balmazújvároson két könyvesbolt van. Pontosab­ban nem kettő, hanem egy, mert a másik nem bolt, csak bizományis, és a könyvtárban árul. Öt is Lenke néninek hívják, a rendes neve Ferenczy Jánosné. Sokan járnak hozzá is.

TÁRGYALÁS II. A könyvtár a művelődési köz­pont második emeletén van. Szép, tiszta, csak egy kicsit zsúfolt. Lenke néni húsz éve van itt (akkor én még nem is éltem), és azt mondja, hogy akkor 2900 könyv volt, most meg 43 ezer. Az olvasók is többen vannak, 900 helyett 2800-an. Ez arra mutat, hogy ma többen olvasnak könyveket a községben. És ennek örül­ni kell, bár még mindig so­kan vannak olyanok is, akik nem tudják, hogy a könyv­tárból könyvet lehet kölcsö­nözni.

Lenke néni nem az ÁFÉSZ-hoz tartozik, hanem a hajdúszoboszlói könyvesbolt­hoz, ott nagyobb a kész­let, és több könyv között tud válogatni. Az a vélemé­nye, hogy a szépirodalom olvasható a könyvtárból is, ezért ő elsősorban kéziköny­veket, szótárakat, lexikono­kat, soro­zatokat tart. Sze­retik a sorozatokat is az emberek, mert egységesek, jól mutatnak a polcon.

Hetente egyszer biciklire pakolja a könyveket Lenke néni, és kiviszi az üzemek­hez, úgy árulja őket. Itt a könyvtárban egy csomóban vannak, és lehet köztük bön­gészni. Lenke néni szerint is a krimi a legnépszerűbb. Sajnos. De sokan forgatják a szakirodalmi könyveket is. Jönnek paraszt nénik is, akik útleírásokat, házveze­tési, családtervezési köny­veket keresnek. Ez nagy fejlődés! Viszont Lenke né­ni is panaszkodik, hogy a klasszikusokat nem lehet kapni. Veres Péter bácsi például itt élt Balmazújvá­roson, de neki sincs egy könyve sem. Ez tényleg furcsa!

Megkérdeztem Lenke né­nit, hogy ezeken kívül mi­lyen szépirodalmat olvas­nak a felnőttek. Hát, a mai külföldi írókat és a verse­ket nem szeretik. Érdekes az, hogy a fiatal költők va­laha nagyon népszerűek voltak (amikor én még nem éltem), de ma egyáltalán nem azok. És hogy ez jelent valamit! A magyar írók közül nagyon népszerűek Moldova György, Végh An­tal könyvei (ezekből több is kellene), a nők közül pedig Galgóczi Erzsébet, Balázs Anna, Szabó Magda, Bihari Klára regényei. Nem olvassák viszont pél­dául Vas Istvánt és Tandori Dezsőt. (Még én sem ol­vastam.) Aczél Géza bácsit elfelejtettem megkérdezni. Az árak emelkedése miatt kevesebb szépirodalmi könyvet vesznek most.

És kik olvasnak és vásá­rolnak könyveket Lenke néninél? Hát diákok, ad­minisztratív irodai dolgozók (a gyerekeiknek), pedagó­gusok. Munkások kevésbé, parasztok már inkább. Így mondta Lenke néni, bár neki másféle könyvei van­nak, mint a könyvesboltnak. A két bolt tulajdonképpen kiegészíti egymást, és ne­kem is az a véleményem, hogy minél több helyütt le­het könyvet kapni, annál jobb.

BEFEJEZÉS II. Látoga­tásomat be kellett fejezni, mert olvasók jöttek a könyvtárba. Azért ezt a Lenke nénit is megkérdez­tem arról, kik a kedvenc írói. Azt válaszolta, hogy Szabó Magda, Thury Zsu­zsa és sajnos a romantiku­sok is. Én ezt leírtam, de nem tudom, miért mondta, hogy sajnos.

T. G.

VII. B.

(Hajdú-bihari Napló, 1981)