Levél a MUOSZ-nak
Magyar Újságírók Országos Szövetsége
Hajdú-Bihar megyei vezetősége
Tisztelt Vezetőség!
Olyan ügyben kérem a MUOSZ helyi csoportjának közbenjárását, amely a lapszerkesztés és a lapkiadás viszonyának.számomra eddig ismeretlen, tisztázatlan kérdéseit veti fel.
Az Egyetemi Életet előállító Kinizsi Nyomdától 1988. április 21-én – miközben a másnap esedékes imprimálás felől érdeklődtem – arról értesültem, hogy az EÉ kéziratait és tükreit Bokor Ferenc, a Lapkiadó Vállalat alkalmazottja dr. Szabó Imréné igazgató utasítására bevitte a vállalat központjába. Azonnal felhívtam dr. Szabó Imrénét, aki elmondta: belső utasítás érkezett arra vonatkozólag, hogy a FIDESZ-szel kapcsolatban ne jelenjen meg a lapokban közlemény, s ezt kívánta ellenőrizni a kéziratokban, mivel engem személyesen nem tudott elérni. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ebben az időben egy órán keresztül a vállalat központjában tartózkodtam, s az EÉ szerkesztőségében az után kerestek telefonon, miután a kéziratok már.bekerültek a nyomdából).
Közölte továbbá az igazgatónő, hogy az anyagokat átolvasva az egyikben olyan passzust talált, amelyben egy párttag hallgató bírálja a „KEB-nek a négyek kizárására vonatkozó döntését. Azt javasolta, hogy mivel ez ellenkezik a hivatalos állásponttal, csak szerkesztői megjegyzéssel közöljem a cikket, illetve konzultáljak róla a városi vagy az egyetemi pártbizottsággal. Az igazgatónő tudomására hoztam, hogy az egyetemi pártbizottság, mint a lap politikai felügyeletét ellátó szerv, engem bízott meg a felelős szerkesztői teendők ellátásával, ettől függetlenül a másnapi imprimálásig gondolkodni fogok javaslatain.
Ezek után rendkívüli meglepetésként ért másnap, pénteken Lajkó Károly mb. pártbizottsági titkár értesítése, hogy az inkriminált cikk fénymásolatban hozzá került példánya (kézirata) alapján szeretne velem beszélgetni az abban foglaltakról. (Ismét zárójeles megjegyzés, tájékoztatásul: a megbeszélésre felháborodásom ellenére elmentem, ahol a vélemények kicserélése után egymást kölcsönösen kielégítő megállapodásra jutottunk. A kifogás lényege formai: párttag nyilvános fórumon nem bírálhatja a felsőbb szervek döntését. Némi rövidítéssel a nyilatkozó véleményének érdemi része benne maradt a cikkben, a felelősség kölcsönös vállalásával.)
Az esettel kapcsolatban a következők kivizsgálására kérem a MUOSZ helyi vezetőségét:
1. Próbáljon magyarázatot keresni arra, hogyan kerülhetett az EÉ nyomdába leadott kézirata fénymásolatban a KLTE párttitkárának kezébe.
2. Van-e jogköre a lapkiadó igazgatójának arra, hogy a nyomdának felelősségvállalás terhe mellett átadott anyagokat (kéziratok, laptükrök) elvitesse a nyomdából?
3. Az ügyben meddig terjed a szerkesztői felelősség, és hol van a kiadói igazgatói jogkör határa?
Javaslom, hogy – mivel az eset általánosabb sajtóirányítási tanulságokat is tartalmazhat – a vizsgálat eredményét hozzák a MUOSZ helyi tagjainak tudomására.
Debrecen, 1988. április 25.
Turi Gábor
az EÉ felelős szerkesztője