Technológia
Annyi bírálat éri nap, mint nap a magyar ipar termékeit, hogy valósággal felüdülésként hat, ha az ember jó példákkal találkozik. Szabad legyen egy ilyenre most felhívni a figyelmet. Apró kis újítás, de jól érzékelteti azt a fejlődést, amin a hazai gyártástechnológia az utóbbi években keresztülment.
A filteres, angol eredetű teákról – a Liptonról és az Earl Grey-ről – van szó. Hajdanában, amikor e kedvelt termékek még minden ízükben Angliából érkeztek, megfigyelhettük, hogy előállítóik milyen primitív módszert ajánlottak a fogyasztásukhoz. Az ember kibontotta a celofánt, felnyitotta a dobozt, kiemelt egy tasakot, két ujjával megfogta a papírcímkét, és a madzaggal belelógatta a vízbe a teafüvet. Mondani sem kell, hogy ez az eljárás híján volt minden szellemnek, és leszoktatta az embert a kreatív gondolkodásról.
Szerencsére gyökeresen megváltozott a technika azóta, mióta itthon csomagolják a külföldről érkezeti teafüvet. Addig minden a hagyományos módon történik, amíg az ember kibontja a celofánt, és felnyitja a dobozt. Ekkor lép be az az újítás, amely más dimenzióba helyezi a tasak előkészítésének folyamatát, és nem passzív részvételre, hanem aktív jelenlétre készteti az ember alkotó energiáit. Ellentétben ugyanis az angol csomagolásmóddal, a magyar nemcsak a cérnát, hanem a papírcímkét is a tasakhoz rögzíti, aminek leválasztása rendkívüli ügyességet, rátermettséget kíván. A követendő taktikában világosan feltárulkoznak az alanyok jellembeli tulajdonságai. A magabiztosak és erőszakosak egy rántással akarják elszakítani a címkét a tasaktól. Próbálkozásuk eredménye törvényszerű kudarc: a tasak kiszakad, a madzag mindenestől leválik, és kiszóródik a fű. Sikere korunk embertípusának, a vállalkozó elmének lehet csak. Ő kellő előtanulmányok után, megfelelő körültekintéssel, manuális és kombinatív képességeinek latba vetésével lát munkához. Óvatosan bal kezébe fogja a tasakot, jobbjával pedig apró mozdulatokkal lazítani kezdi a címkét. A titok nyitja a megfelelő időzítés. Ha a kelleténél hamarabb tesz kísérletet a címke leválasztására, a tasak kiszakad, a madzag elválik, lásd fönt. Ha túl sokáig mozgatja a címkét, figyelme lankadni kezd, és elalhat tevékenysége közben. A kívánt erőteljes mozdulatot akkor kell megtennie, amikor tér és idő vektorai az origóban találkoznak. Fáradozása elnyeri megérdemelt jutalmát, a frissítő nedű kárpótolja az elvesztett energiákért.
Akadnak persze olyanok is, akik képtelenek megfelelni eme technológiai követelményeknek, s kísérletezéseiket dühödten feladva, címkével együtt vágják bele a forró vízbe a tasakot. Nyilvánvaló, hogy az ilyen emberek képtelenek megfelelni korunk kihívásainak, és okkal hullanak ki az idő rostáján. A példa mindezzel együtt is szemléletesen érzékelteti a hazai gyártóipar fölényét, leleményességét. Minden okunk megvan azt feltételezni, hogy az angolok is ugyanilyen gépekkel dobozolják a teafüvet, a kezdeményezőkészség és a kreativitás hiánya azonban megfosztja őket az efféle forradalmi újítások alkalmazásától. Kíváncsian figyeljük a találmány nemzetközi szabadalmaztatásának sorsát, és izgatottan várjuk további hasonló technikai eljárások bevezetését.
(Hajdú-bihari Napló, 1985)