Hibaüzenet

  • Deprecated function: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; views_display has a deprecated constructor include_once() függvényben (/home/turi.gabor/public_html/includes/bootstrap.inc 3478 sor).
  • Deprecated function: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; views_many_to_one_helper has a deprecated constructor require_once() függvényben (/home/turi.gabor/public_html/sites/all/modules/ctools/ctools.module 127 sor).

Útitársunk, Magyarország

 

Szépapám, dédapám földi por­hüvelyéből úgy szállt el a lélek, hogy előtte soha nem ka­landozott külhoni tájakon; nagyapámat a háború sodorta idegen országok­ba; anyámnak is negyven évet kellett várnia, amíg megadatott élete első külföldi útja. Huszon­négy éves utódjuk számára már az a természetes, hogy öt országot jár be egy hónap alatt.

Megvál­toztak lehetőségeink, megváltozott értékrendszerünk: az utazás egy­re inkább lételeműnkké válik. Szűkülő világunk falait szétfe­szítve ismeretlen tájak, városok, emberek felfedezésének vágya, öröme hajt; egy szál sportszatyorral, hátizsákkal nekivágunk az út­nak; órákat ácsorgunk esőben, szélben; szénaboglyákban, váró­termekben alszunk napi két liter tejjel és finom hazai vagdalt hús­sal a gyomrunkban, kevéske pén­zünket számolgatva, kilométere­ket gyalogolunk London forgata­gában, Párizs sugárútjain, Krak­kó ódon városfalai közt; áruhá­zak, neon­reklámok, hanglemez­boltok útvesztőiben, templomok­ból ki, múzeumokba be; versenyt futva útlevelünkkel, mohón ma­gunkba szippantva mindent, mit szemünk s fülünk elér, naponta gazdagodva 18 karátos élmények­kel, ismeretekkel; kérdések özö­nével felvértezve ostro­moljuk Brüsszel, Belgrád, Berlin falait, új barátokat, ismerősöket fogyasztva vitázunk, érve­lünk, mérlegelünk, viszonyítunk; tömegkultúra, szo­cializmus, jóléti társadalom, gaz­dasági helyzet, abortusztörvény, film, színház, zene — kavarognak a fogalmak, emberek, amíg...

Amíg egyszer észre nem vesszük, hogy már nemcsak mi kér­dezünk, hanem bennünket kérdez­nek: életünkről, a munkánkról, a gazdasági mechanizmusról, a la­káshelyzetről, a gyer­mekhalandó­ságról, a kulturális szabadság­ról ... Okosain és bután, zavarba ­ejtő tájékozott­sággal vagy kétség­beejtő tudatlansággal, de kérdez­nek; s nekünk válaszolni kell. S amikor kiderül, hogy a liverpooli George már háromszor körülkerékpározta a Dunántúlt, és Bernd, a hamburgi közgazdász többet tud Magyarország gazdasági életéről, mint mi, akkor rá kell jönnünk, hogy nemcsak minden kérdésünk, hanem minden válaszunk is ret­tenetes felelősség, mert hátizsá­kunkban súlyos teherként cipel­jük anyánkat, nagyapánkat, bará­tainkat, két évtizedünket s min­den ősünket: történelmünket - és a jelent is, amit számon kérnek tőlünk; mindegyikünk egy-egy darab Magyarországot cipel a há­tán úti batyuként...

Barátaim, elég erősek va­gyunk-e mindannyian, Olaszor­szág és Dánia országútjain, hogy jól bírjuk ezt a terhet?

(Élet és Irodalom, 1975)