Hibaüzenet

  • Deprecated function: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; views_display has a deprecated constructor include_once() függvényben (/home/turi.gabor/public_html/includes/bootstrap.inc 3478 sor).
  • Deprecated function: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; views_many_to_one_helper has a deprecated constructor require_once() függvényben (/home/turi.gabor/public_html/sites/all/modules/ctools/ctools.module 127 sor).

Az új baloldalért

 

Magyarország ismét a tör­ténelmi tévedés állapotába került. A politikai élet szín­képéről hiány­zik a baloldal. Baljóslatú, de mindeneset­re beláthatatlan következmé­nyei lehetnek ennek a hely­zetnek.

A fejlett parlamentáris demokráciák - legalábbis Nyugat-Európában, az úgynevezett jobb­közép és az úgynevezett balközép egyensúlyára, váltógazdál­kodására épülnek. A libera­lizmus - ez az egyébként rokonszenves eszmei áram­lat - legfeljebb tízszázalék­nyi támogatással a mérleg nyelvének szerepét töltheti be.

A magyar politikai válto­zások következtében a koalí­ciós pártok együtteséből for­málódó jobbközéppel nem a balközép, hanem liberális zászlókat lobogtató pártok állnak szemben. Álságos ez az állapot, el­lenkezik a történelmi szük­ségszerűséggel, a politika természetes fejlődésével, a társadalom érdek- és véle­ménytagoltságával. Kialaku­lásában nagy része volt a tömegkommunikációnak, amely a baloldal nevében fellépő diktatórikus uralom igáját lerázva a másik véglet szolgálatába szegődött. A tömegkommunikáció döntő többségének támogatása nél­kül a liberalizmus nem jut­hatott volna ilyen szerephez Magyarországon. Ez azonban csak az okozat. Az igazi ok az, hogy a nyugat-európai értelemben vett baloldal lét­rejöttének a kommunista diktatúra lett a legfőbb aka­dálya.

Ez ma a baloldal tragédiá­ja.

Kisajátítások, kitelepíté­sek, emberek ezreinek legyilkolása, az egyetlennek nyil­vánított igazság erőszakos képviselete, az egyenlőség hamis idoelógiájának inkvizíciós érvényesítése, az egyéniség, a kezdeményező­készség és az alkotóerő elfoj­tása, a pártbürokrácia hege­móniája, az életképes piac­gazdaság megfojtása, totális gazdasági, politikai, erkölcsi csőd - ez volt a „szocializ­mus" Kelet-Európában.

Lehet-e ezek után új, kor­szerű baloldal megteremté­sének igényével fellépni ebben az elátkozott térség­ben?

Ma még ez csaknem re­ménytelen vállalkozás. Bár történnek rá kísérletek. Csakhogy a Szocialista Párt az előd árnyékától, a Szociáldemokrata Párt a megszerveződés, a hiteles platf­orm kimunkálásának gyermekbetegségeitől nem tud szabadulni. Miköz­ben baloldali gon­dol­kodású emberek szép számmal akadnak a többi párt sorai­ban is.

A demokrácia velejárója a tolerancia, a másság, az elté­rő vélemények tiszteletben tartása. Magyarországon még nincs demokrácia, ítéle­tek és előítéletek mérgezik a politikai meg­nyilvánuláso­kat, az élet rendjének megfe­lelő viszonyok kialakulását.

Miért volna szükség a bal­oldalra?

Mert a munkaadók, a tőke szempontjainak érvényesü­lésével, a bővített újraterme­lés kíméletlen gyakorlatával a munkavállalók, a kisembe­rek, az elesettek védelmének kell szem­ben állnia. A pénz uralmával szemben a szociá­lis érzékenységnek, az egyén mítoszával szem­ben a kö­zösségi felelősségnek.

Tartani lehet attól, hogy a magyar baloldal jó ideig képtelen lesz mindezek megje­le­nítésére; széthullása, erkölcsi ellehetetlenülése miatt nem tudja ellensúlyoz­ni a még oly humánus célo­kat kitűző, de egy pólusú hatalom uralmát. Márpedig a demokrácia feltétele az erő­egyensúly, az érdekek intéz­ményes megjelenése és fo­lyamatos ütközése. A libera­lizmus, mint látjuk, nem hi­vatott e szerep betöltésére.

Ha a kiegyenlítődés rövid időn belül nem történik meg, Magyarország ismét törté­nelmi zsákutca felé halad. Nem az új, többpárti dik­tatúra fenyegeti, mint azzal a liberálisok riogatják a köz­véleményt. Hanem az, hogy a társadalom nagy lélek­számú rétegeinek valós ér­dekei nem kapják meg szer­vezett politikai képviseletü­ket.

A magyar jövő ezért el­képzelhetetlen a megtisztult, korszerű baloldal jelenléte nélkül.

Azoké is, akik a politi­kai porond másik sarká­ban küzdenek az ország jö­vőjéért.

(Hajdú-bihari Napló, 1990)