Egy DEKÁ-val kevesebb

 

A bomba november 16-án robbant: a debreceni rádió reg­geli adásában közölte a hírt, hogy a Debreceni Ellenzéki Kerekasztal kizárta soraiból az MDF helyi szervezetét.

Jól időzítették az akciót az ellen­zék pártjai: aznap látogatott Hajdú-Biharba Für Lajos, az MDF köztársa­sá­gi­elnök-je­löltje. Az MTI természetesen azonnal továbbította a közle­ményt, így az országnak erre a napra is akadt csemegéznivalója, sokak örömére.

Mi áll a meglepő döntés hát­terében?

A DEKA jó fél éve működik rendeltetésszerűen, magán vi­selve az országos kerekasztal valamennyi ellentmondását. Az persze valószínűleg debre­ceni sajátosság, hogy megala­ku­lásakor a Fidesznek két cso­portja volt a városban (tíz, il­letve húsz taggal), s ez a két – egyéb­ként - egymást alig elvise­lő - csoport külön-külön egy-egy szavazattal rendelkezett, éppúgy, mint a négyszáz tagot számláló MDF. Az alapsza­bály értelmében döntésre csak akkor jut­hatott, állásfoglalást csak akkor hozhatott a DEKA, ha azt minden résztvevő elfo­gadta.

Mondani sem kell, ritkán adódott ilyen. Tagja volt to­vábbá a kerekasztalnak az MDF-ből kivált Magyar De­mokrata Klub, amely legfé­nyesebb napjaiban majdnem húszfős tagságot mondhatott magáénak. Nemigen találta a helyét az alakzatban a Kisgaz­dapárt, a szocdemek idősebb vezetőgárdája pedig egy idő után 24-26 éves ifjoncoknak adta át a képviselet jogát. A legszilárdabb magot a rettent­hetetlen ellenzékiségéről is­mert SZDSZ adta, szövetsé­gesre akadva a Fidesz bolse­vik-módszerektől sem vissza­riadó aktivistáiban.

Ilyeténképpen morzsolgatta a napokat a jobb sorsra érde­mes gyülekezet, s a látszólagos béke partikat csak időnként za­varta meg egy-egy, főleg a kis­gazdáktól érkező MDF-ellenes kirohanás. Szó mi szó, volt mit az MDF szemére vetni. A mozgalom ugyanis egyre-másra szervezte sikeres lakos­sági akcióit (felvállalta és diadalra vitte a szovjet katonai re­pülőtér megszüntetésének kö­vetelését, olcsó piacot biztosí­tott, úttörő témákban rendezett nyilvános fórumokat, fellépett a városrendezés anomáliái el­len, állást foglalt egy sor, a vá­ros lakosságát érintő kérdés­ben, nemzetközi visszhangot kiváltó találkozót szervezett a magyar-osztrák határon stb.), miközben a többi párt saját le­vében fődögélt.

Tény: az MDF meghaladottnak ítélte azt a politikai magatartást, amely a „Le a kom­mu­nistákkal!" jelszó je­gyében hallatta hangját. Soha nem tagadta, hogy ezt a kér­dést differenciáltan kezeli, kü­lönbséget tesz az eszme (e tör­ténelmi zsákutca) és az embe­rek (megtévesztettek, munka­ okokból csatlakozottak) között. Nem véletlen, hogy a kizáró nyilatkozat ezt, már­mint a kommunista-kollaborációt jelölte meg az MDF leg­főbb bűnéül, kijelentvén: az országos elnökség bojkott fel­hívása végleg bebizonyította, hogy az MDF nem ellenzéki szervezet. De nemcsak hogy nem ellenzéki, hanem nem-el­lenzékiként arra vetemedett, hogy kisajátítsa az ellenzéki szervezetek akcióit.

Így született meg a történel­mi döntés, némi szépséghibá­val. Az SZDSZ-Fidesz kezde­ményezte találkozón ugyanis nem volt jelen a Kisgazdapárt (agg elnökéhez este háromne­gyed tízkor csörtettek be alá­írásért a fellelkesült kizárók), a napokkal azelőtt alakult KDNP pedig úgy csatlakozott az akcióhoz (ha csatlakozott egyáltalán), hogy nem is volt még a DEKA tagja - a felvételéhez ugyanis az MDF je­lenléte lett volna szükséges. Arról nem beszélve, hogy a kizárók egyben magukat is ki­zárták az ellenzéki kerakasztalból, lévén többen az MDF tagjai is egy személyben.

A döntést természetesen nyilatkozatháború követte. Az MDF felháborodottan utasí­totta el az akciót, és visszavá­gott a sértegetésekért, amely cáfolatra természetesen újabb cáfolattal válaszolt a DEKA. Meglepő-e, hogy a cáfolat cá­folata a jól ismert receptet kö­vette: tele volt valótlanságok­kal és szándékos befeketítésekkel? Ezt írták például: „A DEKA szervezetei szerint az MDF az MSZMP reformszár­nyainak (sic!), illetve az MSZMP-nek kihelyezett népfrontja, azaz kincstári el­lenzéke. Ez egyértelműen ki­derült akkor, amikor az MSZMP-vel folytatott kétoldalú tárgyalások első fordulóján az MDF az MSZMP egyik proponens képviselőjének a kérdé­sére válaszolva nyíltan megta­gadta a DEKA által is koráb­ban elfogadott Elvi nyilatko­zatot, ezáltal hátba támadta és lehetetlen helyzetbe hozta a DEKA többi szervezetét. Sőt az MDF azt is beismerte, a ,túlsó oldal' felvetésére, hogy múlt év decemberében már tárgyalásokat kezdett az MSZMP-vel."

Nos, ha az ellenzéki kerek­asztal és az utolsókat rúgó ál­lampárt kétoldalú tárgyalásán történetesen nem e sorok írója vezette volna közfelkérésre a DEKA küldöttségét, akkor is nyugodt lélekkel cáfolhatná a légből kapott állításokat. A „proponens képviselő" ugyan­is az Úton című független he­tilap főszerkesztője volt, aki a tárgyalás szünetében, a sajtótájékoztatón tette fel minden­kinek a kérdést: miképpen fo­gadták el a közös politikai nyi­latkozatot?

Az MDF képviselője nem mondhatott mást - mindenki fü­le hallatára -, mint ami két nap­pal azelőtt történt: csak a konszenzus miatt adták áldásukat a véleményük szerint politikailag hibás, taktikailag céltalan nyi­latkozatra. Ha ez hátbatámadás, akkor újra kell írni a magyar értelmező szótárt.

Úgyszintén, van némi kü­lönbség aközött, hogy az MDF kezdeményezett-e tárgyaláso­kat az MSZMP-vel, vagy for­dítva. A valóságban ugyanis az utóbbi történt, egyszeri, kölcsönös tájékozódást szol­gáló beszélgetés formájában.

A példák sorolhatók volná­nak, de minek. Ebben is meg- meg­mutatkozik a módszer, amivel az önmagukat ellenzékinek nevező debreceni pártok ope­rálnak. Az eset persze súlyo­sabb, mint amit az ironikus tá­lalás sejtet. Az akcióval önma­gának ártott legtöbbet a mara­dék DEKA, sikerült aláásnia tekintélyét a közvéleményben. Ott tévedtek az apró pártocskák, hogy azt hitték: álradikalizmusuk rokonszenvesebb, mint az MDF mértékletes reál­politikai magatartása.

Az MDF tevékenysége kez­dettől fogva a nyilvánosság előtt zajlott, így a debreceniek nyomon követhették és ellen­őrizhették a vádak valóságtar­talmát. A döntés valójában nem az MDF-et zárta ki az el­lenzékből, hanem a DEKÁ-t fosztotta meg a jórészt az MDF révén kivívott erkölcsi előnytől.

Az MDF egy pillanatra sem ingott meg, nem hullott térdre: egységének, erejének tudatá­ban folytatja tovább a politizá­lást úgy, ahogy már hónapok óta tervezi. Alanyi jogon, az igazodás kényszere nélkül.

(Hajdú-bihari Napló, 1989)