Egy kiadó irányai

 

Lekicsinylő kézlegyintés, legjobb esetben jóindulatú vállveregetés kí­sérte két éve az első önálló vidéki könyvkiadó indulását. Hosszú évek eredménytelen engedélyeztetési kérelmei után a kultúrpolitika ke­gyes gesztusának tetszett a decent­ralizáció eme megnyilvánulása; olyan feltételekkel, amilyeneket egy fővárosi igazgató a legenyhébb kifejezéssel is arcpirí­tónak minősí­tett volna.

Hogy debreceni kollégá­ja az elmúlt évben hányszor utazott Bu­da­pestre "egyeztetésre", azt csak ő tudná megmondani. Hogy mikép­pen képesek egyensúlyozni a gaz­daságosság és az igényesség vékony pallóján, arra megint csak ő adhat­na választ. A legújabb kiadványok kézhez vételekor azonban mi, olva­sók is megállapíthatjuk, hogy az üz­leti jellegű vállalkozások mellett egyre határozottabb karaktert ölt a Csokonai Kiadó szép­irodalmi-mű­velődéstörténeti profilja.

Haza és haladás – e két, sorozatcí­mül választott szó jellemzi legszem­léletesebben azt a gondolatkört, ami a kiadó irányvonalát meghatá­rozni látszik. Nemcsak irodalmi tett, hanem politikai közösségválla­lás is például az Erdélyben élő Kányádi Sándor új verseinek (Sörény és koponya) közreadása. A szép kö­tetet a legrangosabb kiadók is büsz­kén vallanak magukénak; jelképes érvényű, hogy a kiadás helyszíne mégis Debrecen. Abban, hogy Kányádi a Csokonai Kiadót ruházta fel e verseinek kiadási jogával, bizo­nyára része volt annak a régi, ben­sőséges kapcsolatnak, ami az itt élő irodalmárokhoz fűzi őt. Hasonló­képpen, személyes kötődés (is) vezethette Für Lajos történészt, ami­kor egykori tanulmányai és pálya­kezdése városában talált kiadót történelmi esszéinek. Hol vannak a katonák? – kérdezi kötetének cí­mében, s a téma­vá­lasztás – ma­gyarok a világháborúban, kisebbsé­günk Erdélyben, Bartók és Kodály törté­ne­lem­szemlélete, elmúló pa­rasztvilág – az ő esetében is félre­érthetetlenül jelzi a szellemi kötő­dést a magyar múlt és jelen alapve­tő kérdéseihez. És jelzi az etno-geográfíai környezet felvállalását a kiadó harmadik újdonsága, A régi Hortobágy címmel megjelentetett, Ecsedi István század­fordulós fény­képeivel illusztrált kis füzet is.

Három könyv, három friss munka a Csokonai Kiadó felségvizeiről. Ér­téküket majd a szakkritika mérle­geli, de annyit mi is regisztrálha­tunk: immár érvényes kiadói mű­hely mű­ködik az ország második városában.

(Hajdú-bihari Napló, 1989)