Egy kiadó irányai
Lekicsinylő kézlegyintés, legjobb esetben jóindulatú vállveregetés kísérte két éve az első önálló vidéki könyvkiadó indulását. Hosszú évek eredménytelen engedélyeztetési kérelmei után a kultúrpolitika kegyes gesztusának tetszett a decentralizáció eme megnyilvánulása; olyan feltételekkel, amilyeneket egy fővárosi igazgató a legenyhébb kifejezéssel is arcpirítónak minősített volna.
Hogy debreceni kollégája az elmúlt évben hányszor utazott Budapestre "egyeztetésre", azt csak ő tudná megmondani. Hogy miképpen képesek egyensúlyozni a gazdaságosság és az igényesség vékony pallóján, arra megint csak ő adhatna választ. A legújabb kiadványok kézhez vételekor azonban mi, olvasók is megállapíthatjuk, hogy az üzleti jellegű vállalkozások mellett egyre határozottabb karaktert ölt a Csokonai Kiadó szépirodalmi-művelődéstörténeti profilja.
Haza és haladás – e két, sorozatcímül választott szó jellemzi legszemléletesebben azt a gondolatkört, ami a kiadó irányvonalát meghatározni látszik. Nemcsak irodalmi tett, hanem politikai közösségvállalás is például az Erdélyben élő Kányádi Sándor új verseinek (Sörény és koponya) közreadása. A szép kötetet a legrangosabb kiadók is büszkén vallanak magukénak; jelképes érvényű, hogy a kiadás helyszíne mégis Debrecen. Abban, hogy Kányádi a Csokonai Kiadót ruházta fel e verseinek kiadási jogával, bizonyára része volt annak a régi, bensőséges kapcsolatnak, ami az itt élő irodalmárokhoz fűzi őt. Hasonlóképpen, személyes kötődés (is) vezethette Für Lajos történészt, amikor egykori tanulmányai és pályakezdése városában talált kiadót történelmi esszéinek. Hol vannak a katonák? – kérdezi kötetének címében, s a témaválasztás – magyarok a világháborúban, kisebbségünk Erdélyben, Bartók és Kodály történelemszemlélete, elmúló parasztvilág – az ő esetében is félreérthetetlenül jelzi a szellemi kötődést a magyar múlt és jelen alapvető kérdéseihez. És jelzi az etno-geográfíai környezet felvállalását a kiadó harmadik újdonsága, A régi Hortobágy címmel megjelentetett, Ecsedi István századfordulós fényképeivel illusztrált kis füzet is.
Három könyv, három friss munka a Csokonai Kiadó felségvizeiről. Értéküket majd a szakkritika mérlegeli, de annyit mi is regisztrálhatunk: immár érvényes kiadói műhely működik az ország második városában.
(Hajdú-bihari Napló, 1989)