Hibaüzenet

  • Deprecated function: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; views_display has a deprecated constructor include_once() függvényben (/home/turi.gabor/public_html/includes/bootstrap.inc 3478 sor).
  • Deprecated function: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; views_many_to_one_helper has a deprecated constructor require_once() függvényben (/home/turi.gabor/public_html/sites/all/modules/ctools/ctools.module 127 sor).

Elcserélt fejek

 

Érdekes: ebben az országban vannak olyanok, akik azt hiszik, hogy a rendszer­változás sze­mélycserék nélkül megy végbe. Többen megdöbbenéssel veszik (pontosab­ban nem veszik) tudomásul azt, hogy itt-ott leváltanak embereket, hogy a kormány­zat a felügyelete alá tartozó intézmények, vállalatok élére saját hatáskörében új veze­tőket nevez ki. Mint történt az például a filharmónia vagy a hanglemezgyár esetében.

Nagy a felhördülés, zeng a kórus, s az „önkényes" eljárások vehemens bírálói számára még az is közömbös (?), hogy egykori, hűséges pártkáderek érdekében emelik fel szavukat. Ők a módszer, a „diktatórikus" eljárás ellen tiltakoznak, ami úgymond a pártállam gya­kor­latára emlé­kezteti őket.

Különös észjárás.

Mert ugyanakkor vannak az országban olyanok is (mintegy tíz millióan), akik ép­pen a változásokat keveslik: azért bírálják a kormányt, mert nem hajtott vég­re azonnali személy­cseréket az élet minden területén, nem tisztította meg a terepet az ideológiai kontraszelekció révén pozícióba került kóklerektől, dilettánsoktól. Az ezt követelők hangja azonban nem jut át a tömegtájékoztatás falain, miközben a sze­mélycserék ellen tiltakozók nyilatkozataival tele van a sajtó.

Körülbelül így fest a rendszerváltozás 1990 nyarán, Magyarországon.

A képlet világos: a jajszavakat a pozíció­féltés, a fejek követelését a sérelmek és az igaz­ságérzet váltja ki. A rendszerváltozás tagadhatatlanul áldozatokkal jár - mint ahogy azzal járt az elmúlt korszak is -, ám a demokráciát nem lehet diktatórikus módszerekkel megteremteni, ahogyan a korábbi rendszer működött annak idején. Egy­értelmű, egyetemleges szabályo­zásnak kell arról gondoskodnia, hogy a szükséges posztokon lehetővé váljon a vezetőcsere: ez szolgáltathat igazságot a megnyomorítot­taknak, s védheti meg az oktalan inzultu­soktól az erkölcsileg, szakmailag feddhetet­leneket.

Ilyen szabályok már születtek, s ezután is születnek majd. De a Kánaánra sajnos, még várni kell. Mert a szabályokat mindig ki lehet játszani, s e tekintetben a régi rend emberei pozícióelőnnyel rendelkeznek: összeköttetés, információ mind az ő kezük­ben van. Keserű szarkazmussal úgy is mondhatnánk: már megint a kommunisták járnak jól. Ők ismerik a technológiát, ők vannak a falakon belül, ők tudják, hogyan kell ezeket az új meccseket lejátszani. Majd találnak hozzá engedelmes vállalati taná­csot, függősorba taszított, bólogató appa­rátust.

És lesznek, akik ezt az új rendszer nya­kába varrják majd.

Kommunistán persze nem az eszmében hívő idealistákat kell érteni. Hanem azokat, akiknek csak annyi közük volt az eszmé­hez, hogy hatalomba kerülhettek általa. Mint ahogy az új rendszernek is meglesz­nek a maga „kommunistái", akik ügyes manőverekkel, a vezérvitorlák árnyékában révbe eveznek. A volt rendszer gondosan elejét vette annak, hogy alternatív vezető­gárda jöjjön létre, ezért az új rendszert most azok fogják megteremteni, akik ott lapátol­nak az első sorokban, s élnek a lehetősé­gekkel. (Tolongani persze mindenkinek lehető­ségében áll: érdemes volna megvizsgálni, mivel tölti a napjait mostanában például a debreceni értelmiség.)

Folyik tehát a fejcsere, de a nagy hullás majd a helyhatósági választások után kö­vetkezik be. Kérdés, kinek lesz ínyére az eredmény. Lehetséges, hogy nem csökken a bizalmatlanság, az elégedetlenség. Egyet azonban nem szabad elfelejtenünk: a Nagy Könyvet már nem a Fehér Házban írják. Hanem itt, ott, mindenütt. Demokratikusan, pluralistán. Mindannyiunk kezében toll van: magunk tehetünk róla, ha hagyjuk, hogy kivegyék a kezünkből.

(Hajdú-bihari Napló, 1990)