Hibaüzenet

  • Deprecated function: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; views_display has a deprecated constructor include_once() függvényben (/home/turi.gabor/public_html/includes/bootstrap.inc 3478 sor).
  • Deprecated function: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; views_many_to_one_helper has a deprecated constructor require_once() függvényben (/home/turi.gabor/public_html/sites/all/modules/ctools/ctools.module 127 sor).

Merre tovább, MDF?

 

Megtartotta első országos gyűlését a független társadalmi szervezetek legnépesebbike, a Ma­gyar Demok­rata Fórum. A csaknem hétszáz küldött elfogadta a programot, az alapszabályt, és megválasztotta a vezető testületeket, tehát elvégezte dolgát. Egy korszak zárult le ezzel az MDF életében; az alakulás idő­szaka, következhet az újabb, az iga­zán mértékadó fejezet: a megalapo­zott politizálás kezdete.

Nagy volt a tétje az országos gyüle­kezésnek: megőrzi-e egységét, ma­rad-e mozgalom az MDF, vagy ket­tészakad, s párt alakul belőle. Az el­ső, ismerkedéssel és program­alkotással telt hónapok után – amelyek mindenekelőtt a lelkeket bénító félelem leküzdésére voltak hiva­tottak – a politikai zsilipek megnyílása áradatként engedte út­jára az eseményeket, s az MDF szemben találta magát a kérdéssel: mi legyen státusza, hogy a történe­lem ne viharozzék el mellette. Érzületek, nézetek, vélemények ki­ismerhetetlen kuszaságban gomo­lyognak ma a társadalomban. A szellem, amely kiszabadulni látszik a sokáig oly erélyesen bedugaszolt palackból, formákat keres magának. Az utóbbi évszázadok civilizá­ciós fejleményei azt mu­tatják, hogy a szellem politikai cselekvőerővé leghatékonyabban a pártok keretei között válik. Magyarország 1989 elején ismét elindult a többpárt­rendszer megteremtésének irányá­ba, s ez alapvetően új helyzetet te­remtett az MDF elindítói-ideológu­sai számára.

Szabadság? Függetlenség? Demok­rácia? Nemzeti önrendelkezés? Van-e komoly gondol­kodású ember ebben az országban, aki ne tudna közösséget vállalni ezekkel a tézi­sekkel? Ösz­szefogás? Felelős cselek­vés? Az egyetemes magyarság kép­viselete? Józan politikai belá­tással ki ne azonosulna e kívánalmakkal. A válasznak nem az MDF-eszmék érvényességét kell iga­zolnia, ha­nem arra kell feleletet adnia, hogy a mai, napról napra változó viszo­nyok között marad-e idő arra, hogy a társadalom döntő többsége meg­értse és magáévá tegye ezeket a gon­dolatokat, mielőtt más felisme­rések töltenék ki a fejeket. Lesz-e az MDF tagságának érkezése arra, hogy "példájával a társadalom mi­nél szélesebb körére hasson, felis­merje és felismertesse az emberek, közösségek érdekeit, kiemelje őket a közömbösségből és akarat­nélküli­ségből"?

Indulása után hat hónappal az MDF jelen van, megőrizte erkölcsi tőkéjét. De a poli­ti­ká­ban az erkölcs nem meghatározó tényező, a politi­ka a primer érdekek ütközésének in­goványos terepe, amelyben tör­vényszerűen elsüllyed az, aki csak az erkölcsre támaszkodhat. A törté­nelmi tanulságok azt mondják, nem elegendőek pusztán szellemi fegy­verek egy nép fel­rázásához, nem elegendőek a szavak, legyenek bár­mily ékesek – s ebben nem szenved hiányt az MDF –, ha hiányzik mögülük a szervezeti-infratrukturális háttér, ha nincsenek mögöttük had­ra fogható, képzett politikusok, ami a politika ütközőterepén kikerülhe­tetlen tényezővé tehet egy formá­ciót.

Nem kétséges: diktatúrában telje­sen közömbös, hogy minek nevezik a társadalmi szer­vezeteket. De al­kotmányos többpártrendszerben tényleges politikai szerepe csak a pártoknak lehet. Ha az MDF nem pusztán a hatalom megosztására és ellenőrzésére, hanem megszerzésé­re is tör, akkor aligha kerülheti el a státuszváltást. Világosan látják ezt az MDF vezetői, mint ahogy azzal is tisztában vannak: ellentét feszül a mozgalom céljai és a párttá alaku­lás követe­l­ménye között. Mert amíg a mozgalom az egész nemzet fel­emelkedését tűzi ki célul és az egye­temes magyarság képviseletében gondolkodhat, addig a párt szük­ségszerűen rész­érde­keket, mégpe­dig az MDF sokfélesége miatt nehe­zen meghatározható részérdekeket köz­ve­títene, s adott esetekben a nemzet érdekeit alárendelné a szo­rosan vett pártszempontoknak. Volt már erre példa, Magyarország utóbbi négy évtizedes történelmé­ben is.

Mi lehet hát a megoldás az MDF számára? Egyértelműnek tűnik: a mozgalom túlgördült elindítói szán­dékán. A lakiteleki párbeszédből és a Jurta színházbeli fórumokból je­lentős tömegeket mozgósító, orszá­gos szervezet fejlődött ki viharos gyorsasággal, miközben átala­kuló­ban van az ország politikai beren­dezkedése is. Ma már az MDF csak egyike a gyorsan szaporodó szerve­zeteknek, s nem véletlen, hogy az országos gyűlésen megfogalmazó­dott az aggály: vajon nem került-e máris történelmi hátrányba a párt­tá alakulás elhalasztásával? Ta­gadhatatlan, hogy az országban uralkodó párt számára előnyös, ha egy vagy két koncentrált ellenerő helyett sok kis pártocska veszi fel vele a küzdelmet. A differenciáló­dás, a for­ma­keresés azonban kike­rülhetetlen folyamat: előbb minden érdeknek intézményesült for­mában kell megjelenni, csak azután következhet a stratégia és taktika, az esetleges koalíció meg­fogalma­zása. A szellem kiszabadult a pa­lackból.

A Magyar Demokrata Fórum orszá­gos gyűlése, mint ismeretes, úgy foglalt állást, hogy tovább viszi a szellemi-politikai mozgalmat, ugyanakkor hozzákezd egy, ezen a bázison lét­rejövő politikai párt megalakításának előkészítéséhez. Hogy ennek az új típusú szervezet­nek milyen esélyei lehetnek a leen­dő magyar politikai palettán, az nem látható előre. Ha óva­ko­dunk is az amúgy bőségesen áradó jelzők (történelmi, stb.) használatától, azt meg­álla­pít­hat­juk: a felelősség nagy. Minden oldalon. Az újonnan létrejött szervezeteknek, pártok­nak mi­előbb túl kell jutniuk az el­lendemagógián, az önmeghatározá­son, s hozzá kell látniuk az or­szág felemelkedését elősegítő konkrét politikai programok kidolgozásá­hoz. A tagadás a gyer­mekkor vele­járója: a felnőttre más szerep vár. Az ország sorsa múlik azon, hogy a poli­tikai színtér alanyai mikor, s hogyan lépnek a pubertáskorból a felnőttség időszakába. Ehhez persze nem elég a szándék: az is kell hozzá, hogy a nevelőott­honból kilépve, szélesre táruljon el­őttük a kapu.

(Hajdú-bihari Napló, 1989)