Hibaüzenet

  • Deprecated function: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; views_display has a deprecated constructor include_once() függvényben (/home/turi.gabor/public_html/includes/bootstrap.inc 3478 sor).
  • Deprecated function: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; views_many_to_one_helper has a deprecated constructor require_once() függvényben (/home/turi.gabor/public_html/sites/all/modules/ctools/ctools.module 127 sor).

Szerkesztik Debrecenben

 

Levelet kaptunk a minap egy olva­sónktól. Ezt írja: "Tisztelt Szerkesz­tőség! Javaslom, hogy lapjukat Bu­dapesten, a pályaudvarokon ter­jesszék, főleg a Déli és Keleti pálya­udvarokon. A nyugat-magyarorszá­gi Tér-Kép c. hetilap a Nyugati pá­lyaudvaron mindig kapható. Lap­juk igen magas színvonalú, kár len­ne, ha a Dunántúlra nem jutna el. Az első oldalon – szerintem – kár feltüntetni, hogy Debrecenben szer­kesztik."

Nem tagadjuk, elgondolkodtatott bennünket a levél utolsó mondata. Vajon miért kellene elhallgatnunk, hogy hol készül az ÚTON? Mi titkolnivaló van abban, hogy melyik város a kiadás helye? Igaz: olvasónknak van oka a szkep­szisre. Debrecen híre újabban nem túl fényes az országban: libaügy, KISZ-tábor-ügy, bundaügy, stb-ügy – olyan esetek, amelyek révén a város előnytelen színben tűnik fel a közvélemény előtt. Hozzátehetjük még a maradiság, a provincializ­mus, a törpegondolkodás meg­annyi jelét – ellentétjeként a prog­resszió, a szellemi kisugárzás, az egyedi karakterjegyek évszázado­kon át búvópatakként fel-feltörő meg­nyil­vánulásainak. Debrecent ma ez a kettősség jellemzi, s az utóbbi évek keresztjeit minden la­kójának cipelnie kell, függetlenül attól, hogy része volt-e ácsolásukban. Itt-maradottakként mi is hor­dozzuk őket, kényszerű közösséget vállalva azzal a várossal, amely fészke lett közéleti visszásságoknak, a puritán debreceni erkölcsisé­get meghazudtoló, szégyenteljes esemé­nyek­nek. De mi azt akarjuk, hogy világossá váljék: nem a pana­mák, a szűklátókörűségek városát, hanem azt a Debrecent vállaljuk, amely református kollégiumával, egyetemeivel, tudós szelle­mi­ségével, ideiglenes nemzetgyűlésé­vel, trónfosztásával írta be nevét a magyar történelembe. És amelynek most új Debrecen-kép megalkotá­sára van szüksége, hogy ismét emelt fővel vállalhassa megszerzett nevét.

Igen, szükség van új Debrecen-kép­re; mint ahogy szükség van új Mis­kolc-, Szombathely-, Szeged-képre – új Magyarország-képre: A negy­ven éven át uralkodó központosított hatalom úgy telepedett rá az or­szágra, hogy elfojtotta az emberek­ben a kezdeményezőkészséget, szabványosította egyéni vonásai­kat, településeiket megfosztotta önálló jegyeiktől, mérhetetlen káro­kat okozva a nemzet önbecsülésé­nek. Tiszteletreméltó debreceniek úgy tartják, hogy a városból az öt­venes években kisöpörték a kvalifi­kált, jó szellemű vezetőket, s azóta a kontraszelekció ad utat az irányí­tóknak. De vajon csak Debrecenre jellemző a középszer diktatúrája? Vajon csak itt jutnak pozíciókhoz csekély képességű, korrupcióra haj­lamos "kiválasztottak"? Aligha. A mechanizmus mindenütt ugyanaz – legfeljebb a látszat te­het különbséget az egyes városok irányítási gyakorlata között. A partvonalon kívülre szorítva, el­hallgattatva, névtelenségre kár­hoztatva egy leendő ország várja ennek a korszaknak a végét. Számtalan értékes, felvilágosult gondolkodású ember él Debrecen­ben is – olyanok, akik tele vannak energiákkal, a köz, a város, az or­szág javára hasznosítandó tett­vággyal.

Fantasztikus dolgokra ké­pes az ember, ha úgy érzi, egyénisé­géhez méltó cselekvési módokat kí­nálnak számára a viszonyok. Ezeknek az erőknek a felszabadítá­sa, az alkotókedvet elnyomó viszo­nyok megváltoztatása hívhatja életre azt a minőséget, amely kifor­málja majd az új Debrecen-képet. A vidék – az ország – úgy nyerheti vissza öntudatát, cselekvő hitét, ha az itt élők nemcsak elszenvedői, de alakítói is sorsuknak. A Debrecen­ben felhalmozódott szellemi töké­nek eddig csekély része hasznosult a város számára; ha sikerül teljesen mozgásba hozni, az új fejezetet nyithat a város történetében. Tisz­ta észjárású, széles látókörű, tettre ­kész polgárok városává kell Debre­cennek válnia – s a hangsúly az észjáráson van, amely az itt élőket politikai nézetkülönbségektől füg­getlenül képes együttes fellépésre késztetni, ha a város érdeke úgy kí­vánja.

Lesz-e ilyen város Debrecen? Le­het-e ilyen város valaha is Debre­cen?

Pontosítsuk a kérdést: lehet-e ilyen város valaha is Magyarországon? Tisztelt olvasónk! Itt és most azt vá­laszolhatjuk önnek: mi hiszünk ab­ban, hogy eljön ennek az ideje.

(ÚTON, 1989)