Tekintély

Odajutottunk a rendszerváltozás óta el­telt röpke másfél év alatt, hogy a forint értékénél csak a szavaké inflálódott job­ban.

Ennyi beszéd és ennyi mellébeszélés soha nem hangzott el ebben az ország­ban; minden igaz, és mindennek az ellen­kezője is, az ember már saját magá­nak sem hihet, legfeljebb a tárgyilagos és elfogulatlan sajtónak.

Most éppen a leg­nagyobb ellenzéki párt elnökének le­mondásán csemegéznek a rágcsálók. Azt mondja Kis János és hűséges adjutánsa, Hack Péter a lemondást megindokló rádiónyi­latkozatban, hogy az MDF tekintély­elvűségével és centralizmusával szem­ben az SZDSZ tántoríthatatlanul kitart a demokrácia védelme mellett. Ez bizony dicséretes magatartás, mert mint az újság írja, nyakunkon a tekintélyelvűség és a centralizmus, veszélyben a demokrácia, nem úgy, mint tíz évvel ezelőtt.

Csakhogy mást is ír az újság, talán nem véletlenül. Azt mondja Tölgyessy Péter, az új elnökjelölt, hogy pártja nehezen követhető elitpolitikát folytatott, 1989-ben szükségképpen felülről épült ki, de már nem indokolt az igen erős centralizáció, az SZDSZ-t négy-ötfős zárt, informális csoport irányítja, ezen belül is megha­tározó Kis János autoritása, talán seme­lyik pártban nem összpontosul olyan nagy döntési kompetencia egyetlen személy kezében.

Szegény olvasó! Most aztán melyik beszédnek van tekintélye előtted?

(Hajdú-bihari Napló, 1991)