Tiszta lap
Minden jel arra mutat: megindult a rég várt tisztulási folyamat a kisgazdapártban. A parlamenti frakció és a pártelnökség hét végi, maratoni egyezkedése kompromisszummal zárult.
A frakció hajlandóságot mutat arra, hogy alapkérdésekben az elnökséggel egyetértésben nyilatkozzon meg, a pártelnök viszont eltávolítja az elnökség közeléből azokat a „szakembereket", akikre KISZ-es és MSZMP-s múltjuk árnyékot vet.
Ma még nem látható, elegendő nyomatékot kap-e a sajtóban ennek a megállapodásnak a jelentősége. Az viszont tény, hogy a döntés bizonyos értelemben Torgyán József vereségeként értelmezhető. Alig akadt ugyanis a magyar politikai palettán nála vehemensebben kommunistázó, a volt rendszerre hevesebben acsarkodó, a „tiszta" Magyarország létrehozásáért hangzatosabban hadba hívó pártvezér. S lám, mit hozott az élet: kiderült, hogy az kiáltott farkast, aki már régóta szürke bundával takarózik. Remélhetőleg levonják ennek a felismerésnek a következtetéséit azok a parasztok, egykori és leendő kisgazdák is, akik az új magyar demokrácia megteremtésének folyamatát kizárólag a részükre nyújtandó kárpótlás optikáján keresztül hajlandók és képesek mérlegelni; s akik az utóbbi hónapokban vörösre tapsolt tenyérrel emelték az elnöki székbe a leszámolásra oly erélyesen buzdító politikust.
Nem véletlen, hogy a hírek szerint a miniszterelnök nem hajlandó tárgyalni a hol vörös, hol fehér arcú pártelnökkel, hanem azokkal áll szóba a kisgazdapárt vezérkarából, akiknek cselekedeteit felhőtlen múltjuk, a rendszerváltozás iránt elkötelezett magatartásuk hitelesíti. Valójában a hajdú-bihariak nyakas különállása, az önálló véleményalkotás jogáért folytatott harca is a kisgazdapárton belüli kritikai magatartás igényét mutatja, és remélhetőleg hozzájárul a belső tisztuláshoz, az egységes platform megfogalmazásához.
A rendszerváltozáskor a kisgazdapárt indult a legélőbb hagyományokkal és a legkimunkáltabb politikai filozófiával, vezető értelmiségi elit hiányában azonban a mai napig nem volt képes megszilárdítani helyét a magyar politikai életben, sőt gyengeségei miatt az ellenzék céltáblájává vált. De nem lehet kétséges, hogy a növekvő támogatottságú kisgazdapárt átgondolt stratégiájának és taktikájának a kialakulása nélkülözhetetlen nemcsak az éppen kormányzó koalíció, hanem az ország belpolitikai stabilitása, végső soron a nemzet jövője szempontjából.
(Hajdú-bihari Napló, 1991)