Új fényben a „tűzfészek” (Rehabilitációk a debreceni egyetemen)

 

Hosszú éveken át szilárd támasza volt az Aczél György-féle művelődéspolitikának a debre­ceni Kossuth Lajos Tudományegyetem vezetősége. Az egyetem tanszékein ma is fellelhetők azok a káderek, akik az ötvenes években szovjet kapcsolataik és mozgalmi érdemeik révén jutottak oktatói állásokhoz.

Mégis, napjainkban mozdulni látszik a sokáig rendíthetetlennek vélt intézmény: tavaly ősszel a bölcsészkar élére MDF-pártállású dékánt választottak, s az egyetem több olyan politikai kezdeményezést tett, ami azt jelzi: új szelek fújdogálnak a Hajdúság fővárosában is.

Ilyen lépés volt az 1956-os „eseményekben" részt vett egyetemi hallgatók és dolgozók ellen hozott fegyelmi határozatok felülvizsgálata és hatálytalanítása. A rektor kezdemé­nye­zésére létrehozott bizottság jelentése az akkori végzésekről megállapítja, hogy a Műve­lő­désügyi Minisztérium utasításainak megfelelően „az egyetemi fegyelmi bizottság, nem kis mértékben az abban helyet foglaló marxista tanszék képviselőjének politikailag rendkívül céltudatos, s kicsit a szovjet joggyakorlat Visinszkij nevével fémjelzett metódusait követve kívánt az eseményekben részt vevőkre ellenforradalmi tevékenységben való résztvétel alap­ján, elmarasztaló ítéletet hozni." Külön miniszteri rendelet rendelkezett arról, hogy a hallgatói ügyek kivizsgálásába be kell vonni az MSZMP és a KISZ helyi képviselőit. A minisztérium tájékoztatást kért a határozatokról, s ha azok súlyossága nem felelt meg az elvárásoknak, saját hatáskörében súlyosabb ítéletet kezdeményezett.

Az egyetemi fegyelmi bizottság 1957. május 13-a és június 8-a között tartotta tár­gya­lásait. A határozatok alapját jogi formát használva, három „vádpont" képezte: 1. bírósági határozatok, 2. a vád alá helyezett személyek önvallomásai, 3. a tanúk vallomásai. Az íté­le­tekben hét oktató és tizenhét hallgató ellen hoztak elmarasztaló határozatot. Így azonnali hatállyal elbocsátották dr. Koczogh Ákos docenst, Julow Viktor adjunktust, Dede László és Hevessy József tanársegédeket, valamint Sarkadi Ibolya adminisztrátort. Az ország összes egyeteméről és főiskolájáról kizárták Buda Ferencet, Simon Zoltánt, Schulek Mátyást, Vass Lászlót (BTK) és Scholtz Lászlót (TTK). Két félévre eltiltották Székelyhídi Ágostont, végső figyelmeztetéssel egybekötött szigorú megrovásban részesítették többek között Kertész Lászlót és Rózsa Andrást. Írásbeli megrovással büntették Pákozdy Ferenc tudományos kutatót, Bata Imre könyvtárost és Lázár Imre hallgatót, szóbeli feddéssel Durkó Mátyás adjunktust és Imre Lajos professzort. (Többük ma ismert személyiség.)

A felülvizsgálatot végző bizottság történész tagja, Szőke Domokos a jegyzőkönyvek ismeretében úgy fogalmazott, hogy „a fegyelmi bizottság rendkívülien voluntarista és ortodox marxista világnézet alapján feltett kérdései mögött húzódó akarati és politikai törekvés arra irányult, hogy az egyetem egyes tanszékeit, főleg az, irodalmi és történeti tanszékeit s azok szereplőit mint a debreceni „ellenforradalom" tűzfészkeit és fő konspirátorait tüntesse fel.

A KLTE tanácsa az előterjesztés alapján jogellenesnek minősítette a fegyelmi eljárást, s az abban hozott ítéleteket megsemmisítette. Ez volt az első lépés azon az úton, amellyel felülvizsgálják közelmúltunk vélhető törvénytelenségeit a debreceni tudományegyetemen.

(Magyar Fórum, 1989)