Új fontosak

 

Szárba szökkent Magyarországon a demokrácia, virágzásnak indult a pluralizmus rügye, a közéletet új sze­replők népesítik be. Megjelentek a porondon az Új Fontosak is.

Az Új Fontosakat az különbözteti meg a Régi Fontosaktól, hogy őket üldözte az elmúlt rendszer, vagy leg­alábbis mellőzte, vagy ha azt sem, már akkor is ugyanolyan jelen­téktelenek voltak, mint manapság. Most azonban más a helyzet, a rend­szerváltozással a Régi Fontosak eltűn­tek a színről, helyükre az Új Fontosak léptek.

Az Új Fontos fellép a szószékre, kezeivel megtámasztja a pulpitust, tekintetét mereven előreveti, ajkait megkeményíti, és államférfiúi méltó­sággal szózatot intéz a hallgatósághoz. Ez a szózat rendkívül fontos, minden szavának, minden szótagjának jelen­tősége van, és az előadó előélete, a rendszerváltozásban betöltött, csak történelmi jelzővel illethető szerepe támasztja alá. Az Új Fontos tisztában van önnön jelentőségével, s azzal is: a hallgatóságnak megtisztel­tetésnek kell vennie, hogy őt hallhatja. A hallgatóság ezzel tisztában van. A rendkívül fontos beszéd nem minden­napi megállapításokat tartalmaz, utal a magyar nép megpróbáltatásaira, hősies kitartására, áldozatvállalására, a demokrácia demokratikus voltára, a jelen nehézsé­geire, az elérendő cél nagyszerűségére. A más világra. A rendkívül fontos beszédet rendkívüli taps kíséri.

Van aztán másfajta Új Fontos is, a független, a kívül-belül állására büsz­ke. Ő annak előtte sem volt tagja semmilyen pártnak - mintha olyan sok lett volna -, és most sem lépett be se­hová. Nem kompromittálja ma­gát holmi párttagsági könyvvel, szellemileg szuvenír. Nincs sehol, de mindenütt ott van: tanácsadó. Ott ül a tárgyalóasztalnál, dugdossa a cédu­lákat a tárgyalófelének, kivonul velük, tanácskozik, bejön velük. Tanácsot ad a háttérmeg­beszé­lé­seken és az önkormányzat alakuló ülésén is, lelkében a régi Lokomotív-sláger ujjong: „Kint is vagyok, bent is vagyok, jaj, de na­gyon boldog vagyok!” Ő a mai kor ér­telmiségi ideálja.

Bomlik a demokrácia virága, szapo­rodik az Új Fontosak száma. Mintha nem is tél elő volna, úgy pompázik a határ. A természet, persze, nagy úr, körforgását még a rendszer­vál­to­zás sem tudja befolyásolni: tavasz után nyár, majd ősz jön, a színes virágok szirmukat hul­latják, az ágakon meg­jelenik a termés.

Meglátjuk, milyen lesz a betakarí­tás.

(Hajdú-bihari Napló, 1990)