Hibaüzenet

  • Deprecated function: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; views_display has a deprecated constructor include_once() függvényben (/home/turi.gabor/public_html/includes/bootstrap.inc 3478 sor).
  • Deprecated function: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; views_many_to_one_helper has a deprecated constructor require_once() függvényben (/home/turi.gabor/public_html/sites/all/modules/ctools/ctools.module 127 sor).

Korunk hőse I

 

Az alapfokú szemináriu­mokon úgy tanítják, hogy a demokrácia a ha­talommegosztás techni­kája. Abban különbözik a totalitárius rendszerek­től, hogy korlátozza a képviseleti testületek jog­körét, egyensúlyt teremt a törvényhozó és a végre­hajtó hatalmi ágak kö­zött, azaz kordában tart­ja a kizárólagosságra tö­rekvést, az emberben ere­dendően rejlő uralkodási hajlamot, és négyéven­ként lehetővé teszi á tor­zulások korrekcióját.

Él Hajdú-Bihar megyé­ben egy politikus, aki a demokrácia hatodik évé­ben olyan áldoza­tokat hoz a közért, mint keve­sen mások. Neve - van, aki nem ismeri? - Lukovics András. A művelő­désügy szakembere, a Kölcsey Ferenc Megyei-­városi Művelődési Köz­pont igazgatója, boldog családatya. Mindezeken túl még: a megyei köz­gyűlés tagja, az MSZP megyei frak­ciójának ve­zetője, a Debrecen Városi Közgyűlés tagja, az MSZP városi frakciójá­nak vezetője, a városi kulturális bizottság elnö­ke, a megyei egészségügyi és szociálpolitikai bizott­ság tagja, a Debreceni Vízmű Rt. igazgatóságá­nak tagja, és valamit biz­tosan kifelejtettünk.

Vannak, akik még em­lékeznek arra, hogy Lukovics András már a szo­cializmus éveiben a mű­velődésügynek szentelte életét. Hasznos tanácsai­val, operatív közremű­ködésével jelentős szere­pet játszott az MSZMP művelődéspolitikai elvei­nek megvalósításában. A párt és a kormány meg­bízott benne, szolgálatait nagyra értékelte, így ke­rülhetett a művelődési központ élére. Politikai tevékenysége a rendszer­változással sem szakadt meg. Párttagkönyvéből el­maradt az egy M betű, és 1994-ben már ő irányí­totta az MSZP-t sikerre vezető választási kam­pányt, mint mondják, csak úgy égtek a telefon­vonalak a művelődési központban. Az ön­kor­mányzati választásokon Debrecen polgármester jelöltjeként vetette ma­gát a küzdelembe, ám nemes versengésben alul­maradt az ellenjelölttel szemben.

És itt vagyunk most, 1996-ban, amikor azt látjuk, hogy Lukovics András továbbra is fá­radhatatlan odaadással veszi ki részét a megye és a megyeszékhely ügyei­nek intézéséből, alig van nap, hogy neve valami­lyen ülés, tanácskozás, köztett kapcsán fel ne tűnne a helyi médi­umok­ban. Ám megálljunk egy szóra. Mert miközben nagy elismeréssel adó­zunk teljesít­mé­nyének, emberfeletti szerepválla­lásainak, egyre nagyobb aggodalommal figyeljük e pusztító önfeláldozást. Hiszen, bár derék terme­tű, ő is csak homo sapi­ens, még ha politicus is, véges mennyiségű ener­giával és életerővel, s az ő napja is csak 24 órából áll. Nem pusztán arra utalunk, hogyan férhet idejébe mindeme funkci­ók maradéktalan ellátá­sa (bár ez is megérne egy misét), hanem attól tar­tunk, a folyamatos fe­szültség, az idegi megter­helés felőrli egész­ségét, és a gyarló test összerop­pan a ránehezedő felada­tok súlya alatt.

A jó ügy képviselete felhatalmaz bennünket arra, hogy éljünk a nyil­vánosság eszközével. Tudjuk, manapság nem szokás ilyen közvetlen módon beavatkozni a politika belügyeibe, de a nyugtalanság arra kész­tet bennünket, hogy fel­hívjuk választópolgárai, párt- és frakciótársai fi­gyelmét: vigyázat, ura­im, veszélyben egy em­ber, veszélyben egy poli­tikus. Kérjük, mérlegel­jék: ez most már nem pusztán az országért, a megyéért, a városért ál­dozatokat hozó, a kö­zös­ségért élő polgártár­sunk magánügye. Ami előttünk játszódik, mindnyájunkra tartozik. Sorsát szem előtt tartva, de mindnyájunk érde­kében kérjük, vigyázza­nak rá, óvják őt. Állítsák meg Lukovics Andrást!

Amíg nem késő.

(Hajdú-bihari Napló, 1996)