Hibaüzenet

  • Deprecated function: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; views_display has a deprecated constructor include_once() függvényben (/home/turi.gabor/public_html/includes/bootstrap.inc 3478 sor).
  • Deprecated function: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; views_many_to_one_helper has a deprecated constructor require_once() függvényben (/home/turi.gabor/public_html/sites/all/modules/ctools/ctools.module 127 sor).

Mennyből a miniszterelnök

 

Hét ágra sütött a nap, amikor Horn Gyula magyar miniszterelnök kecses helikoptere Balmaz­újváros földjére ereszkedett. Alant már várta őt a város apraja és nagyja, de inkább a nagy­ja: a körzet országgyűlési képviselője, elöljárók, a szo­cialista párt helyi és megyei politikusai, és jó néhány arc a régmúlt időkből.

Nagy nap volt ez Hajdú–Bihar megyében: a kormány több minisztere, államtitkárok, a szocialista párt elnökségének tagjai jól megtervezett stratégia alap­ján Püspökladánytól Hajdú­hadházig, Komáditól Polgárig valósággal meg­szállták a térséget. Szombat lévén nem kis tel­jesítmény volt ez a nagyobbik kor­mányzópárt élcsapatától, s a települések érintett vezetői is nyilván örömmel áldoz­ták fel pihenőnapjukat, hogy – ha röviden is – esz­mét cserélhessenek a foglal­koztatottság, a szociálpoliti­ka, a mezőgazdaság, a terü­letfejlesztés aktuális kérdé­seiről. Buzgón követték az eseményeket a sajtó és a mé­dia riporterei, fotósai, ope­ratőrei is, hiszen nem min­dennapi, hogy magas párt- és kormánybeosztást vise­lők ilyen nagy számban te­gyék tisztüket az ország nyugati részétől egyre távo­labb kerülő régiónkban.

Vélhetően megcsappant az újvárosi Giovanni pizzéria forgalma, amikor a mi­niszterelnök és ekkorra idesereglett kísérete belépett a valaha jobb napokat megélt művelődési központ zsúfo­lásig telt színháztermébe. Naptól, széltől, kétkezi munkától cserzett bőrű érdeklődők foglaltak helyet a kultúra házának székein, és a közönséget nem kellett sokáig kapacitálni, jöttek a kérdések sorban. A sajtósok kihegyezett tollakkal követ­ték a fejleményeket, hátha megint mond valami várat­lanul nagyot a miniszterel­nök, amit aztán másnap nem győz helyre tenni a ka­binetiroda – ám a meglepe­tés ezúttal elmaradt (hacsak az áremelkedést ellentétele­ző nyugdíjfolyósítás terve­zett bevezetését nem tekint­jük annak).

Horn Gyula be­szélt, beszélt – bár néha olyan érzése támadt a hallgató­nak, mintha valami akadá­lyozná a nyelve forgását –, és a publikum a ciklus felén megtudhatta, milyen nehéz en­nek a kormánynak a helyzete, mennyire fájdalmas megtenniük a szüksé­ges lépéseket, de az ú­ton mégis végig fognak menni. Az sem ingatta meg a mi­niszterelnököt, amikor vala­ki az általa nem ismert Vér­szerződés egyik, a javak igazságos elosztására vonat­kozó pontját idézte. „Az le­gyen a legnagyobb bajunk, hogy nem tudjuk, mi van a Vérszerződésben " – jegyezte meg erre a kormányfő lefegyverző közvetlenséggel. A nép, az istenadta, vele született jól­ne­veltsége okán megtapsolta a szónokot, az­tán jó óra teltével igyekezett mindenki a maga dol­gára.

A szocialista pártiak is mentek a dolgukra: a sport­csarnokban négyszáz sze­mélyre főzött birkapörkölt vár­ta őket. A vöröslő égitest már rég lenyugodott, ami­kor a sikeres program vé­gén a miniszterelnöki helikopter ismét a magasba emelke­dett. Jó érzés volt tudni: olyanok ültek rajta, akik­nek nem térkép e táj.

(Hajdú–Bihari Nap, 1996)