Hibaüzenet

  • Deprecated function: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; views_display has a deprecated constructor include_once() függvényben (/home/turi.gabor/public_html/includes/bootstrap.inc 3478 sor).
  • Deprecated function: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; views_many_to_one_helper has a deprecated constructor require_once() függvényben (/home/turi.gabor/public_html/sites/all/modules/ctools/ctools.module 127 sor).

Amerika messze van, de már látszik

 

Washington - Jó ideje az időjárás-jelentés sze­repel a hírek élén: Washington az évszázad legmelegebb nap­jait éli. Állandósult a 90 Fahrenheit ­fok feletti hőmérséklet, az leg­utóbb 1969-ben mért 97 fokos rekordot már többször megdön­tötték a hőhullámok. 

Mintha gőzkamrába kerülne az ember, úgy érzi magát, ha kilép a hi­vatalok, üzletek, buszok, metrók légkondicionált hű­vö­sé­ből. És nincs menekvés: a hivatalos Amerikában nincs helye a lezser, sportos öltözködésnek, az öltöny és a nyakkendő kötelező uni­formisként szabja meg a visel­kedési normákat.

Hét országból

Nem meghatározó, de nem is észrevétlen eseménye volt a fő­város politikai életében annak a 17 ösztöndíjasnak a megérke­zése, akik a National Forum Foundation jóvoltából három hó­napot töltenek Washingtonban, szakterületüknek megfelelően a törvényhozás, az üzleti élet és a tömegkommunikáció tanulmá­nyozásával. Az amerikai kormányhoz közelálló alapítvány (amelynek olyan támogatói van­nak, mint az Amerikai Informá­ciós Hivatal, Rockefellerék vagy Soros György) a kelet-európai demokratikus átalakulás ösztön­zésére jött létre 1990 elején, s ed­dig mintegy 80 ösztöndíjas továbbképzéséhez nyújtott segít­séget. Ez a mostani, május 8-án kezdődött turnus az első, amely­nek résztvevői nemcsak Magyar­országról, Len­gyelországból és Csehszlovákiából, hanem egész Kelet-Európából kaptak meg­hívást. A két-két magyaron, lengyelen és az egy csehen kívül négy litván, két bolgár, három jugoszláv és három román fiatal kelhetett át az óceánon: párt­politikusok, kormány-tisztség­viselők, üz­letemberek, jogászok és újságírók. Köztük van a hor­vát elnök tanácsadója, a Bolgár Ra­dikális Demokrata Párt kül­ügyi vezetője, a litván minisz­terelnök, illetve a lengyel Szoli­daritás Szak­szervezet külügyi referense, a magyar miniszterel­nöki hivatal kisebbségi főtanács­adója.

S hogy a csoport megérkezése milyen visszhangot váltott ki Washingtonban, azt jelzi az a nagyszabású fogadás, amelyet az alkalomból az NFF adott a bol­gár nagykövetségen, s amely­re az alapítvánnyal kapcsolatban álló kétszáz közéleti személyiség kapott meghívást. Ez az este volt egyúttal A demokrácia exportja című új könyv washingtoni pre­mierje is. A szerző a National Endowment for Democracy in­tézet munkatársa, akit – s itt érnek össze a szálak – James S. Denton, az alapítvány elnöke mutatott be a vendégseregnek.

Onnan a világ

Kelet-európainak lenni egyszerre felemelő és lehangoló érzés manapság Washingtonban. Fel­emelő, mert a látogató min­denütt érdeklődést és jóindulatú kíváncsiságot tapasztal; és le­hangoló, mert ez az ismert ne­hézségek miatti udvarias, de közömbös sajnálkozással páro­sul. No, igen, a berlini fal leom­lásának, a kommunizmus világ­méretű kimúlásának mindenki lel­kesen tapsolt, s akkoriban az újságok sem fukarkodtak az el­ső oldalas szalagcímekkel, tudó­sításokkal. Hónapokkal a vál­tozások után a kapitalizmus építésének verítékes hétköznap­jai már korántsem kínálnak annyi szenzációt, hogy akárcsak a hírügynökségek figyelmét ma­gukra vonnák. Antall József és Lech Walesa izraeli látogatása, az új bulgáriai választások kérdése még téma lehet – de ezzel, ahogy mondani szokták, mintha elvágták volna. A száz­számra érkező hírügynökségi jelentések között hiába keres a szem kelet-­európai keltezésűt; magánügy, ami arrafelé történik.

Tisztuló kép

A kelet-európai utazó természe­tesen mindenekelőtt arra a képre kíváncsi, ami országáról Amerikában kialakult. Nos, ha a rész­letek megvilágításához a hírügy­nökségi jelentések nem járul­nak is hozzá, a megítéléshez fontos adalékokkal szolgálnak a nagy amerikai lapok – New York Times, Washington Post, Wall Street Journal – kelet-európai tudósítóinak beszámolói. Épp a napokban a Washington Post és a Financial Times is cikket közölt a magyar gazdaság helyzetéről és kilátásairól. Az antiszemitiz­mus – otthonról politikai okok­ból terjesztett – ha­mis vádja miatti korábbi amerikai tartóz­kodáshoz és elutasításhoz képest örvendetes válto­zásról tanús­kodnak ezek az írások. A ne­hézségeket is bemutatva reális képet adnak a gaz­daság átszer­vezéséről, a privatizációs törek­vésekről; nagyra értékelik a külkereskedelmi dol­láraktívu­mot, és biztatóan ítélik meg a rendszerváltozás kilátásait. A Washington Post egészen odáig megy, hogy a fellendülést már 1992 végére jósolja. A jelek sze­rint a szerző nem a ma­gyar újsá­gok közleményeire építette kö­vetkeztetéseit...

Az itteni Magyarország-kép ki­alakulásához nem elhanyagol­ható mértékben járulnak hoz­zá a hazulról érkező politikusok, tudósok előadásai. A váltás a politikai kulturáltság erősödé­sének üdvös jele – amit ennek megfelelően értékelnek Wa­shingtonban is.

(Hajdú-bihari Napló, 1991)