Amerika messze van, de már látszik
Washington - Jó ideje az időjárás-jelentés szerepel a hírek élén: Washington az évszázad legmelegebb napjait éli. Állandósult a 90 Fahrenheit fok feletti hőmérséklet, az legutóbb 1969-ben mért 97 fokos rekordot már többször megdöntötték a hőhullámok.
Mintha gőzkamrába kerülne az ember, úgy érzi magát, ha kilép a hivatalok, üzletek, buszok, metrók légkondicionált hűvöséből. És nincs menekvés: a hivatalos Amerikában nincs helye a lezser, sportos öltözködésnek, az öltöny és a nyakkendő kötelező uniformisként szabja meg a viselkedési normákat.
Hét országból
Nem meghatározó, de nem is észrevétlen eseménye volt a főváros politikai életében annak a 17 ösztöndíjasnak a megérkezése, akik a National Forum Foundation jóvoltából három hónapot töltenek Washingtonban, szakterületüknek megfelelően a törvényhozás, az üzleti élet és a tömegkommunikáció tanulmányozásával. Az amerikai kormányhoz közelálló alapítvány (amelynek olyan támogatói vannak, mint az Amerikai Információs Hivatal, Rockefellerék vagy Soros György) a kelet-európai demokratikus átalakulás ösztönzésére jött létre 1990 elején, s eddig mintegy 80 ösztöndíjas továbbképzéséhez nyújtott segítséget. Ez a mostani, május 8-án kezdődött turnus az első, amelynek résztvevői nemcsak Magyarországról, Lengyelországból és Csehszlovákiából, hanem egész Kelet-Európából kaptak meghívást. A két-két magyaron, lengyelen és az egy csehen kívül négy litván, két bolgár, három jugoszláv és három román fiatal kelhetett át az óceánon: pártpolitikusok, kormány-tisztségviselők, üzletemberek, jogászok és újságírók. Köztük van a horvát elnök tanácsadója, a Bolgár Radikális Demokrata Párt külügyi vezetője, a litván miniszterelnök, illetve a lengyel Szolidaritás Szakszervezet külügyi referense, a magyar miniszterelnöki hivatal kisebbségi főtanácsadója.
S hogy a csoport megérkezése milyen visszhangot váltott ki Washingtonban, azt jelzi az a nagyszabású fogadás, amelyet az alkalomból az NFF adott a bolgár nagykövetségen, s amelyre az alapítvánnyal kapcsolatban álló kétszáz közéleti személyiség kapott meghívást. Ez az este volt egyúttal A demokrácia exportja című új könyv washingtoni premierje is. A szerző a National Endowment for Democracy intézet munkatársa, akit – s itt érnek össze a szálak – James S. Denton, az alapítvány elnöke mutatott be a vendégseregnek.
Onnan a világ
Kelet-európainak lenni egyszerre felemelő és lehangoló érzés manapság Washingtonban. Felemelő, mert a látogató mindenütt érdeklődést és jóindulatú kíváncsiságot tapasztal; és lehangoló, mert ez az ismert nehézségek miatti udvarias, de közömbös sajnálkozással párosul. No, igen, a berlini fal leomlásának, a kommunizmus világméretű kimúlásának mindenki lelkesen tapsolt, s akkoriban az újságok sem fukarkodtak az első oldalas szalagcímekkel, tudósításokkal. Hónapokkal a változások után a kapitalizmus építésének verítékes hétköznapjai már korántsem kínálnak annyi szenzációt, hogy akárcsak a hírügynökségek figyelmét magukra vonnák. Antall József és Lech Walesa izraeli látogatása, az új bulgáriai választások kérdése még téma lehet – de ezzel, ahogy mondani szokták, mintha elvágták volna. A százszámra érkező hírügynökségi jelentések között hiába keres a szem kelet-európai keltezésűt; magánügy, ami arrafelé történik.
Tisztuló kép
A kelet-európai utazó természetesen mindenekelőtt arra a képre kíváncsi, ami országáról Amerikában kialakult. Nos, ha a részletek megvilágításához a hírügynökségi jelentések nem járulnak is hozzá, a megítéléshez fontos adalékokkal szolgálnak a nagy amerikai lapok – New York Times, Washington Post, Wall Street Journal – kelet-európai tudósítóinak beszámolói. Épp a napokban a Washington Post és a Financial Times is cikket közölt a magyar gazdaság helyzetéről és kilátásairól. Az antiszemitizmus – otthonról politikai okokból terjesztett – hamis vádja miatti korábbi amerikai tartózkodáshoz és elutasításhoz képest örvendetes változásról tanúskodnak ezek az írások. A nehézségeket is bemutatva reális képet adnak a gazdaság átszervezéséről, a privatizációs törekvésekről; nagyra értékelik a külkereskedelmi dolláraktívumot, és biztatóan ítélik meg a rendszerváltozás kilátásait. A Washington Post egészen odáig megy, hogy a fellendülést már 1992 végére jósolja. A jelek szerint a szerző nem a magyar újságok közleményeire építette következtetéseit...
Az itteni Magyarország-kép kialakulásához nem elhanyagolható mértékben járulnak hozzá a hazulról érkező politikusok, tudósok előadásai. A váltás a politikai kulturáltság erősödésének üdvös jele – amit ennek megfelelően értékelnek Washingtonban is.
(Hajdú-bihari Napló, 1991)