Összeesküvés

Tegnap robbant a bomba Bukarestben: a forradalom két vezetője bejelentette, hogy össze­es­küvés és nem népfelkelés döntötte meg a diktátor Ceausescu hatalmát.

Az, amiben tehát csak­nem egész Európa hitt és reménykedett, ámítás, tudatosan leplezett, fondorlatos akció volt, s világosan körvonalazható új hatalmi érdekeket szolgált.

Megdöbbentő volna a hír? Aligha. Meglepetést legfeljebb a bejelentés ténye okozhat, hogy erről most már ott is nyíltan beszélnek. A helyzetet jól ismerők, a politikai elemzők rég­óta sejtik, s meg is fogalmaz­zák, hogy az, ami Romániában történt, nem egyéb a nagyromán nacionalizmus civilizáltabb megjelenésé­nél. A nyílt diktatúrát demokratikusnak álcázott, va­lójában változatlan monolitikus rendszer váltotta fel, tág teret kap az uszítás, a nemzetiségi gyűlölkö­dés, a boltok változatlanul üresek, s a hangzatos szavak ugyanúgy elfedik a problé­mákat, mint a megalomániás vezér uralkodása idején. Csak hát bizonyos körök belátták, hogy a század végén már nem eléggé szalonképes a vicsorgó, ijesztően geszti­kuláló diktátor lát­ványa, ezért diplomatikusabb, mosolygósabb koronást ültettek a trónra. Meghalt a király, éljen a király!?

Amikor a művelt Nyugat a kelet-európai országok demokratizálódásáról beszél, soha nem említi Ro­mániát. Sőt, szigorú gazdasági embargót helyezett kilátásba a korábbi totalitárius módszerek továbbélése miatt. Ez persze megint a szerencsétlen, nyomorgó népet sújtja, amely sorban áll a határon, hogy apró­ságait forintra váltva legalább néhány közszükségleti cikk beszerzésével enyhítse mindennapi megél­hetési gondjait. Eladják nekünk azt, amit december­ben-januárban a remény eufórikus perceiben életünk kockáztatásával vittünk-menekítettünk a hős forra­dalmároknak.

Hazugság lett volna az egész? Bábfigurák voltak a felkelők, a szabadság, a demokrácia eljövetelében bizakodók? Színpadi szereposztás Tőkés László ellen­állása? Bunkerek mélyéről indukált a nemzetközi szolidaritás?

Ha tökéletes béke és nyugalom honolna a Földön, akkor sem lehetne közömbös számunk­ra, hogy mi történik egy szomszédos országban. De odaszakadt kétmillió emberünk, s a seb sajog a nemzet testén. Ám Románia nemcsak ezért fáj nekünk. Világtörté­nelmi folyamat zajlik most Kelet-Európában: az el­nyomó parancsuralmi rendszereket szabad, demok­ratikus berendezkedések váltják fel. Nem az a kér­dés, hogy forradalom vagy összeesküvés távolította el a diktátort, hanem az, hogy a létrejövő új hatalom demokráciát vagy további, nacionalista álmokkal terhes kiszolgáltatottságot hoz-e Románia népeinek.

A jelek kétségtelenül nyugtalanítóak: a jelen ne­hezen értelmezhető, a jövő megjósolha­tatlan. Egy biztos: a demokrácia szelleme Romániában is kisza­badult a palackból. Vannak erők, amelyek a lesza­kadás helyett Európát, a tekintélyelvű rendszer he­lyett a civilizált jog­rendet akarják választani. Iszo­nyatosan nehéz küzdelem lesz ez, amelynek tétje nem más, mint a józanész győzelme a sötétség birodalma felett. Szurkoljunk neki, s lehetőségeink szerint se­gítsük, hogy így legyen.

Lehet, hogy Romániában csak most kezdődik a népfelkelés. A ráció forradalma.

(Hajdú-bihari Napló, 1990)