Összeesküvés
Tegnap robbant a bomba Bukarestben: a forradalom két vezetője bejelentette, hogy összeesküvés és nem népfelkelés döntötte meg a diktátor Ceausescu hatalmát.
Az, amiben tehát csaknem egész Európa hitt és reménykedett, ámítás, tudatosan leplezett, fondorlatos akció volt, s világosan körvonalazható új hatalmi érdekeket szolgált.
Megdöbbentő volna a hír? Aligha. Meglepetést legfeljebb a bejelentés ténye okozhat, hogy erről most már ott is nyíltan beszélnek. A helyzetet jól ismerők, a politikai elemzők régóta sejtik, s meg is fogalmazzák, hogy az, ami Romániában történt, nem egyéb a nagyromán nacionalizmus civilizáltabb megjelenésénél. A nyílt diktatúrát demokratikusnak álcázott, valójában változatlan monolitikus rendszer váltotta fel, tág teret kap az uszítás, a nemzetiségi gyűlölködés, a boltok változatlanul üresek, s a hangzatos szavak ugyanúgy elfedik a problémákat, mint a megalomániás vezér uralkodása idején. Csak hát bizonyos körök belátták, hogy a század végén már nem eléggé szalonképes a vicsorgó, ijesztően gesztikuláló diktátor látványa, ezért diplomatikusabb, mosolygósabb koronást ültettek a trónra. Meghalt a király, éljen a király!?
Amikor a művelt Nyugat a kelet-európai országok demokratizálódásáról beszél, soha nem említi Romániát. Sőt, szigorú gazdasági embargót helyezett kilátásba a korábbi totalitárius módszerek továbbélése miatt. Ez persze megint a szerencsétlen, nyomorgó népet sújtja, amely sorban áll a határon, hogy apróságait forintra váltva legalább néhány közszükségleti cikk beszerzésével enyhítse mindennapi megélhetési gondjait. Eladják nekünk azt, amit decemberben-januárban a remény eufórikus perceiben életünk kockáztatásával vittünk-menekítettünk a hős forradalmároknak.
Hazugság lett volna az egész? Bábfigurák voltak a felkelők, a szabadság, a demokrácia eljövetelében bizakodók? Színpadi szereposztás Tőkés László ellenállása? Bunkerek mélyéről indukált a nemzetközi szolidaritás?
Ha tökéletes béke és nyugalom honolna a Földön, akkor sem lehetne közömbös számunkra, hogy mi történik egy szomszédos országban. De odaszakadt kétmillió emberünk, s a seb sajog a nemzet testén. Ám Románia nemcsak ezért fáj nekünk. Világtörténelmi folyamat zajlik most Kelet-Európában: az elnyomó parancsuralmi rendszereket szabad, demokratikus berendezkedések váltják fel. Nem az a kérdés, hogy forradalom vagy összeesküvés távolította el a diktátort, hanem az, hogy a létrejövő új hatalom demokráciát vagy további, nacionalista álmokkal terhes kiszolgáltatottságot hoz-e Románia népeinek.
A jelek kétségtelenül nyugtalanítóak: a jelen nehezen értelmezhető, a jövő megjósolhatatlan. Egy biztos: a demokrácia szelleme Romániában is kiszabadult a palackból. Vannak erők, amelyek a leszakadás helyett Európát, a tekintélyelvű rendszer helyett a civilizált jogrendet akarják választani. Iszonyatosan nehéz küzdelem lesz ez, amelynek tétje nem más, mint a józanész győzelme a sötétség birodalma felett. Szurkoljunk neki, s lehetőségeink szerint segítsük, hogy így legyen.
Lehet, hogy Romániában csak most kezdődik a népfelkelés. A ráció forradalma.
(Hajdú-bihari Napló, 1990)