Kultúrpolitikusi hattyúdal

 

Az elmúlt négy év debreceni kultúrpolitikájának értékelése véget ért, s ezzel valószí­nűleg lezárult az a korszak, amelyet Turi Gábor kulturális alpolgármesteri ténykedése jel­lem­zett. Debrecen fideszes politikusai ugyanis nem őt, hanem Halász János ország­gyűlési kép­viselőt álmodták a kulturális városvezetői székbe.

Turi Gábor alpolgármester második alkalommal értékelte az elmúlt ciklust, amely szerinte kulturális szempontból nagyon extenzív időszak volt; szerencsésnek nevezte, hogy saját tö­rek­vései egybeestek az önkormányzat szándékaival. Turi Gábor úgy vélekedik, a város tuda­tában van annak, hogy a kultúra meghatározó; majd arról beszélt, ténykedése alatt figyelembe kellett venni a debreceni hagyományokat, amelyek a népi kultúrából gyökereznek, másfelől pedig fontosnak érezte a nyitást az ország és a világ szellemi termékei felé. Mint mondta, igye­kezett szakmai és nem politikai alapon tevékenykedni.

Turi fontos fejleménynek könyveli el az új kulturális intézmények születését, több köz­művelődési intézmény megújulását, melyek mind a kulturális élet feltételeinek javulását hoz­ták. Megjegyezte ugyanakkor, a Modem vagy a Kölcsey Központ létrehozásában túlzottan nagy szerepe nem volt, de ezek is fontos létesítmények. Jelentősnek értékeli, hogy a város kulturális intézményeinek működtetése menedzserszemléletűvé vált, Debrecen kulturális életében a leg­nagyobb kihívást mégis a kulturális kínálatához igazodó kereslet megszervezése jelenti; az a fő dilemma, hogy az ingyenes rendezvényeket csökkentve minél több - pénzt áldozni is hajlandó - kultúrafogyasztót mozdítsanak ki passzivitásából. Az alpolgármester örömmel nyugtázta, hogy olyan személyeket, magasan kvalifikált művészeket sikerült megnyerni, akik magasabb szintre emelték a helyi művészeti életet; hozzátette, ezt szolgálták a külkapcsolatok is. Turi elmondta, az elmúlt négy évben törekedett arra is, hogy Debrecen értékeit a város határain kívülre is elvigye; s ugyancsak fontosnak értékeli, hogy az Európa kulturális fővárosa vesztes projektjének számos elképzelése megvalósul, ezek között emelte ki a Városok, falvak szövet­sége kulturális régió megszületését. Turi kevésbé sikeres tevékenységét látja a Csokonai-emlékév kudarcában, bár megjegyezte, sokkal több minden történt a városban, mint azt egyesek feltételezték, a megemlékezés szerinte méltó volt, legfeljebb nem nagyszabású. Ezután az ön­kormányzat értékmentő tevékenységét emelte ki, könyvritkaságok felvásárlását, nem általuk rendezett kiállítások támogatását stb.

Az alpolgármester javaslatot tett a város kulturális életének elkövetkező időszakára is. El­hangzott, nagyon fontos, hogy mindegyik intézmény kialakítsa a saját profilját, a rendez­vény­típusok között ne legyen intézményenként átfedés, mert ebben az esetben egymás elől szívnák el a levegőt; a befogadói piac pedig szűk. Nem kevésbé fontos a kultúrát, megismertetni a gye­rekekkel is, a művészetet be lehet vinni az iskolákba: ez Nyugat-Európában már nem új keletű felismerés - hangzott el. Ezen kívül fogalmazta meg, hogy további térnyerésére nincsen szük­ség, a kultúra iránti kereslet és kínálat összhangját fontos megteremteni. Némileg keserűen s célzottan jegyezte meg azt is, a kultúra nem hatalmi kérdés, ő sem úgy fogta fel, szakfeladat­nak tekintette, és mindvégig konszenzusos politikára törekedett. Erre annál is inkább szükség volt, mivel a kultúra termelői szerte a világban zömmel liberális szemléletűek - fogalmazott. Szerinte fontos az is, hogy egy (kultúr)politikus tekintélyét ne a poszttól, hanem munkája után szerezze meg. Szavait végül azzal zárta, a tisztán politikusi gondolkodás csőlátás; ő pedig tisztán kezdte, s tisztán fejezi be ciklusát. Hozzátette még: nem voltak érdekeltségei, s nem voltak emberei, akiket helyzetbe akart hozni.

(vagy.hu, 2006)