Szó és szék (I. Debreceni Költészeti Fesztivál)

 

Kép és szó versengése soha nem jellemezte ennyire az emberi kommunikációt, mint ko­runk­ban. Az ingerek manapság elsősorban vizuális és digitális formában érik az egyént, a szellem megnyilatkozásának írott és verbális formái elveszíteni látszanak évezredes primá­tu­sukat.

A technika fejlődése által vezérelt folyamat erőteljesen befolyásolja a létezést, a gon­dolkodást, a művészeti alkotások keletkezésének és befogadásának gyakorlatát. Ki-ki érdek­lődése, érin­tettsége, habitusa függvényében fogadja vagy utasítja el az új kifejezőeszközök és médiumok megjelenését, az azonban bizonyosnak látszik: a közlés esztétikumának mércéje az új évez­redben sem a kifejezés technikája, hanem a gondolat érvényessége és artisztikuma lehet.

A költészeti fesztivál megrendezésével Debrecen városa a szó és a nyelv hagyományos, de mindmáig legmagasabb rendű megnyilatkozásának, a poézisnak kíván pódiumot biztosí­tani. E vállalkozással célunk a magyar költészet jelentős élő alkotóinak, újabb műveinek meg­ismertetése, a költészet és az olvasás népszerűsítése, a város és az írók kapcsolatának erősí­tése. A magyar szellemi élet sajnálatos megosztottságán felülemelkedve arra törekszünk, hogy a kortárs költészet valamennyi hangjának, irányzatának teret adjunk az érték és a sokszínűség jegyében. A kiválasztás elve egyszerű: négy költőt hívunk meg a magyar költészet élvona­lából, egyet a határon túlról, egyet pedig Debrecenből. Örömünkre szolgál, hogy elképze­lé­seink akadálytalanul megvalósultak az első találkozó műsorának összeállításakor: a kurátorok által javasolt költővendégek fenntartás nélkül fogadták kapacitálásunkat. Ez reményt ad arra, hogy a fesztivál országos jelentőségű eseménnyé, a magyar költészet igazi ünnepévé válhat.

A program szerint minden este három költő lép a közönség elé, hogy felolvassa, előadja, megjelenítse a verseit. Ezt kérdések és válaszok követik, a szünetekben pedig könyvárusítás és dedikálás teszi közvetlenebbé az alkotók és az olvasók együttlétét. Bizonyára vannak költők, akik idegennek érzik maguktól az efféle megmutatkozást, de talán többen akadnak olyanok, akik szívesen vállalják a szembesülést az érdeklődő közönséggel. Fesztiválunk a költészet és a színpadi hatás sajátos szimbiózisát kívánja megteremteni. A teremtő művészt állítja a kö­zéppontba a maga fizikai és szellemi mivoltában, hogy személyes jelenlétével elősegítse a versek értelmezését és befogadását. Eltérő egyéniségek, különböző költői világok nyílnak majd meg előttünk, megannyi szellemi erőtér. A találkozás alkotó és hallgatóság meg­ismé­tel­hetetlen, közös aktusa és élménye marad. Magában hordva annak ígéretét, hogy a vers tovább él velünk és bennünk, mint mindennapjaink nélkülözhetetlen tápláléka, lásd kenyér.

(Az I. Debreceni Költészeti Fesztivál műsorfüzete, 2003)

(Fotó: Nagy Gábor)