Brit kapcsolat debreceni vonatkozásokkal

London (HBN) – A londoni magyar nagykövetségen fél esztendeje Turi Gábor a kul­turális attasé. A másodtanácsosi „rendfokozatú" diplomata - mint az nyilván sokak szá­mára ismeretes - azt megelőzően a Hajdú-bihari Naplónál dolgozott, legutóbb szerkesz­tőként. Volt kollegánkat kézenfekvő ötletnek tartottuk a brit-magyar kulturális kapcsolat alakulásáról - telefonon - megkérdezni.

- Az attasé - mondja bevezetőül - egy-egy szakterülettel foglalkozó diplomatát jelent. Az én működésemet alapvetően még a Németh-kormány által 1990-ben három évre kötött kultu­rális csereegyezmény határozza meg. Ebben bőven vannak általános megfogalmazások, mint konkrétumok, így akadálytalanul tudom képviselni az új Magyarország új kulturális diplo­máciáját.

• Figyelnek-e Londonban arra, hogy Magyarországon (is) tömeges az angoltanulási vágy, részt akarnak-e venni az igények kielégítésében?

- Tudnak az igényekről, s intézményesen is tesznek értük. A budapesti British Council rend-kívül aktív ezen a téren. A magyar angoltanárokat - mind jelentősebb számban – tovább­képzik itt, s örvendetes, hogy sok angol magán-személy érdeklődik, hogyan juthatnak el Magyarországra tanítani. (Ebben okként természetesen az itteni munkanélküliség is szerepet játszik.) Vannak, akik fizetést sem kérnének, hanem mintegy misszióként végeznének ilyen munkát. Sajnos e kapcsolatrendszernek otthon még nem alakult ki a mechanizmusa.

A nyelvbe bezárva

• Az együttműködés legközkeletűbb formája - gondolom - az ösztöndíjasok cseréje.

- Valóban így van, ennek „volumene" nem létszámban, hanem hét- és hónapkeretekben mérhető inkább. Kéthetes tapasztalatszerzésekre, több hónapos kutatási lehetőségekre, poszt­graduális képzési formákra kell itt gondolni. Emellett fontos a művészi produkciók: kiállítások, koncertek, filmek „közlekedése" is. A magyar zene akadálytalanul jelenhet meg külföldön, ám a nyelvtől függő, abba bezárt alkotások terjesztése-megismertetése nagyon nehéz.

• S nyilván esetleges is, sokszor attól függ, van-e egy-egy írónak, költőnek angol barátja, aki vállalja a fordítást, illetőleg szorgalmazza azt.

- Az irodalmi művek forgalmát az jellemzi, hogy míg évente három-négy magyar mű jelenik meg angolul, addig mintegy száz brit könyv magyarul. Legutóbb egy drámaválogatás jött ki, benne Czakó Gábor Disznókjával, Bereményi Géza Halmijával, Spiró György Imposztorjával, valamint Esterházy Péternek A szív segédigéi című szépprózája. Pár hete egy nemzetközi költői fesztivált rendeztek Londonban, amelyen hosszú idő után először volt magyar vendég is, Kántor Péter. Korábban Weöres Sándor és Pilinszky János vettek rajta részt.

• Nyilván módosítani kell azon a képen, amely az elmúlt évtizedekben a magyar kul­túráról ott kialakult.

- Az ideologikus kultúrpolitika hamis képet adott a magyarországi műveltségről, iro­dal­mi-művészeti életről. A békés, politikailag simulékonyabb egvéniségűek nagyobb támoga­tásban részesültek, egyes érdekcsoportok szabadon érvényesülhettek, míg az ellenzéki érzü­le­tűeket, a más világnézetűeket háttérbe szorították. Át kell helyezni bizonyos hangsúlyokat, az arányoknak a magyar kultúra gazdagságát kell tükrözniük. Csak egy példát mondok: ha a kortárs komolyzenéről van szó, külföldön jószerivel egyetlen mai magyar zeneszerzőt tudnak említeni (ha tudnak), Kurtág Györgyöt. Mások alig ismeretesek; ez helytelen, hiányos kép tehát. Igazi, hatékony kulturális képviseletről akkor lehet majd beszélni, ha létrejön az idén már­ciusban előírt londoni magyar kultúrintézet. Ennek előkészítésével aktívan foglalkozunk, az időpontra adandó válasz azonban kormányzati döntést igényel.

Gyorsuló világzsugor

• Milyen ottani magyar művészek bejáratosak a követségre? Mekkora az Egyesült Király­ságban élő magyarság?

- Határ Győző író, Vásáry Tamás zongoraművész, Solti György, Heltay László kar­mesterek, Roboz Zsuzsi festőművész, John Halas filmrendező, Szirtes György (angolul író) költő, Gömöri György költő, Bollobás Béla, Péter László tudományos kutatók - hosszú azok névsora,akikkel szinte napi kapcsolatban állunk. A királyságban 20-25 ezer magyar él, legtöbb­jük '56-os kitelepült, s túlnyomó részük kétkezi munkás.

• Érdeklik-e az angolokat a magyarság mai gondjai, figyel-e ránk a szigetország?

- A kelet-európai rendszerváltást eufórikus érdeklődéssel fogadták, a kapitalizálódás fáj­dalmai azonban nemigen kötik le az angolokat, különösen hogy itt is gazdasági recesszió ne­hezíti az életkörülményeket. A britek mentalitását nagyban meghatározta az elzárkózási vágy, a szigetország jelleg. Mára viszont összezsugorodott a világ, s újra kell fogalmazniuk Euró­pához való viszonyukat is. Úgy tapasztalom, hogy amikor Európáról beszélnek, beleértik Kelet-Európát is, leginkább Magyarországot, Lengyelországot és Cseh-Szlovákiát. Az angolok min­dig óvatosan ítélnek és kezdeményeznek, de a stabil Magyarországnak a legpozitívabb a képe. Örvendetesen gyarapszanak a nem hivatalos kapcsolatok, vállalatok, egyesületek és magánem­berek között. Erre a viszonyrendszerre nincs is rálátásunk. Működik például az „au pair" há­lózat, amely magyar bébiszittereket keres; a napokban pedig egy férfi azt kérte levélben, hogy szerezzünk neki magyar feleseget.

• Tudna-e debreceni vonatkozású hírekkel szolgálni?

- Pinczés István megbízott színházigazgatótól tudom, hogy tavaszra nemzetközi stúdi­ó­színházi fesztivált készülnek szervezni. Megkért arra, hogy működjek közre egy angol társulat meghívásában. Az egyik muzeológus azzal keresett meg, hogy szerezzek a Déri Múzeumnak olyan talajvizsgáló gépet, amely megmondja: mi van a föld alatt, érdemes-e ásatni vagy sem. Több itteni egyetem keres magyar egyetemmel kapcsolatot. Mivel nem a fővárosban, hanem az egész országban gondolkodom, természetes, hogy a debreceni egyetemekhez is közvetítem a szándékot. Jelentősen megélénkültek a testvérvárosi viszonylatok: érdemes volna Debrecennek határozottabban szorgalmazni ezt a kapcsolatot Oxforddal. A kelet-európai országok segítésére alapított Know How Fundtól ehhez anyagi támogatást is lehet szerezni.

Erdei Sándor

(Hajdú-bihari Napló, 1992)