Lakitelektől a kormányalakításig

Magyarországon körülbelül tíz esztendeje létezik demokrati­kus ellenzék (a mai SZDSZ csírája), de ez mindig is viszonylag szűk kört jelentett. Ebből a szempontból át­törést hozott az 1987-es eszten­dő, amikor a Magyar Demokrata Fórum – már szélesebb tömegeket megmozgatva – kibontakozott. Ki gondolta volna, hogy ez az akkori­ban még félig-meddig illegálisnak tekint­hető, legfeljebb a „tűrt" kate­góriába tartozó mozgalom három esztendővel később – már párttá szerveződve – 42 százalékos aránnyal győzelmet szerez az 1947 utáni első szabad magyar válasz­tásokon?

Turi Gábor, az országos választmány tagja (a Magyar Fórum című MDF-hetilap helyi szer­kesz­tője) nem tudja titkolni örömét:

– Nagy szavaknak tűnnek, mégis kimondom: történelmi szerep jutott nekünk. Most meg­valósult, amiért ezek alatt az évek alatt oly nagy lelkesedéssel dolgoztunk. A rengeteg fára­do­zás, az áldozatok – többnyire a családi élet rovására – meghozták gyümölcsüket. Hajdú-Bihar­ban 9 egyéni körzetből 6-ban MDF-es győzelem született, és a listákon szereplőket is be­szá­molva a 15 megyei képviselő több mint fele (8) a Magyar Demokrata Fórum színeiben jutott a parlamentbe. Mindegyikükről elmond­hatom, hogy tisztességes, jóravaló emberek, akikért minden tekintetben vállaljuk a felelősséget.

• Hogyan került kapcsolatba Turi Gá­bor a Demokrata Fórummal? Melyek vol­tak a debreceni illetve a megyei szervezet megalakulásának jelentősebb állomásai?

– Az Egyetemi Élet szerkesztőjeként Lezsák Sándorhoz fordultam információkért, ami­kor az első lakiteleki találkozóról akartam írni. 1988 ja­nuárjában már ott voltam a Jurta Szín­ház vitá­in, a Magyar Demokrata Fórum országos megalakulására így névre szóló meg­hívót kaptam. A helyi csoport 1988. szeptember 14-én jött létre, s engem ügyvivőnek vá­lasztottak. Ezután szerveztük meg az október 14-i alakuló ülést, amelyen itt volt Für Lajos és Bíró Zoltán. 1989 áprilisáig ügyvivőként dolgoztam, azóta vagyok a megyei egyeztető tanács irányítója. Hajdú-Bihar húsz szervezetének több min ezer tagja van.

• Tömören hogyan lehetne összefoglalni az MDF-program jellemzőit?

– Nemzeti program, mérsékelt, visszafogott politikai magatartás.

• A jövőre gondolva: nem zavarja-e a koalíciós törekvéseket, hogy a megyében a másik „nemzeti" párt, a választás második fordulójában a szabad demokratákkal lépett szövetségre?

– Mi is folytattunk tárgyalásokat a kisgazdákkal, de mivel semmilyen körülmények kö­zött sem volt szándékunkban, hogy jelöltjeinket visszaléptessük, nem volt igazán tárgyalási alapunk. Éppen ezért teljesen természetesnek vettük, hogy a kisgazdapárt az SZDSZ-szel ala­kított ki – a második for­dulóra szóló – választási szövetséget. Más kérdés, hogy az eredmé­nyek egyértelműen minket iga­zol­tak. A lehetséges koalíciós partnerek sorában a ke­resztény­demokraták mellett változatlanul a kis­gaz­dákat tartjuk számon.

• A szabad demokratákat nem?

– Ők a mi „természetes ellenfeleink". Az én véleményem szerint az SZDSZ erősen cent­ralizált építkezésű párt, mely a kizárólagosságra, az igazság egyedüli birtoklására törekszik. A közvéle­mény­ben negatív képet próbáltak kialakítani rólunk, és nekünk rengeteg energiánkat kötötte le pusztán a vádak tisztázása. Ez nem ment könnyen, hiszen a tömegkommunikációt – főleg a központi médiu­mo­kat – nem tudhattuk magunk mögött.

• A győzelmi mámor, gondolom, nem tarthat sokáig, hiszen új – ha lehet, még nehezebb – fela­datok állnak az MDF előtt.

– A legelsők között szerepel, hogy megsürgetjük a helyhatósági választásokat. Nem vál­hat az ország hasznára a jelenlegi kettős hatalom. A falvakban, a megyében és itt Deb­re­cen­ben a hely­hatósági választásokat követően fogják igazán a saját bőrükön is érezni az emberek, hogy új időket élünk.

D.Á.

(ÚTON, 1990)