Turi Gábor: A jazz ideje
Jólesik kézbe venni Turi Gábor második kötetét. Mindenekelőtt azért, mert ki vagyunk éhezve a jazzel kapcsolatos irodalomra.
Ilyen vonatkozásban egyáltalán nem vagyunk elkényeztetve. Tíz év óta hatalmas mennyiségben zúdul ránk a hangzóanyag, tévéadók sokasága teszi lehetővé a vizuális tapasztalatok megszerzését, koncertek, klubok biztosítanak primer élményeket, még az idegen nyelvű jazz-irodalomhoz való hozzáférhetőség is sokat javult. Sajnos azonban változatlanul igen kevés könyv és újságcikk jelenik meg magyarul erről a mostohán kezelt műfajról, többnyire azok is elszórva.
Turi Gábor azon ritka újságírók egyike, aki már pályája kezdetén eljegyezte magát a jazzel „Talán kötetlensége, elemi szabadságvágya ragadott annyira magával" - mondja kötetének bevezetőjében. Pedig több mint húszéves tevékenységének első felében, amikor a kulturális élet korifeusainak szemében a jazz még az amerikai imperializmus fellazító machinációinak jelképe volt, nem lehetett könnyű dolga. A rá jellemző visszafogott stílusban erről csak ennyit mond: „Voltak évek, amikor a mindent uraló ideologikusság ellen erőltetetten tárgyias hangvétellel védekeztem." Mindezek ellenére Turi Gábor vitathatatlanul legtermékenyebb és - szögezzük le - legtekintélyesebb jazzújságírónk, akinek a magyar jazzkritika megszületésében és kifejlesztésében - bármennyire is elkoptatott a terminus - elévülhetetlen érdemei vannak. Mint azt a hazai jazz-zenészek olyan sokszor nehezményezték: a szakszerű kritika itthon szinte teljesen hiányzott. A sajtóban semmitmondó kifejezések-kel megtűzdelt, kritikátlanul lelkesedő vagy langyos-unalmas beszámolók jelentek meg. Ráadásul gyakran a tárgyi ismeretek minimumának hiánya is tetten érhető volt.
Ebben a posványban felüdülést jelentettek egy debreceni újságíró értelmes, gondosan megírt cikkei, aki a 70-es évek közepétől először a Hajdú-Bihari Naplóban, majd a Magyar Nemzetben, később az Új Magyarországban és a Napi Magyarországban publikált. Jelentős hírnévre tett szert 1983-ban kiadott interjúkötetével is, amelyben vezető magyar jazzmuzsikusokkal folytatott beszélgetéseit adta közre. Jelen munkáját az Azt mondom: jazz... című könyv folytatásának minősíti új kötetének bevezetőjében.
Ami az ún. szaksajtót illeti: a 80-as években kilenc éven át létezett Jazz c. folyóirat minden száma közölt legalább egy, de többnyire két terjedelmes cikket Turi Gábor tollából. Ezzel párhuzamosan a Nemzetközi Jazzföderáció lapjában, a Jazz Forumban rendszeresen adott hírt a világ jazzközvéleményének az itthon történtekről, az akkoriban virágzó hazai fesztiválok eseményeiről. A Gramofon olvasói pedig a lap indulásától kezdve találkozhatnak szakszerű, a műfaji elfogultságtól mentes CD-kritikáival. Turi Gábor minden írását szakmai hozzáértés, átfogó tárgyismeret, naprakész tájékozottság, tárgyilagos hangnem és biztos értékítélet jellemzi. Ez alatt a negyedszázad alatt foglalkozott a magyar jazz problémáival és sikereivel a jazz-kluboktól a szövetség gondjaiig, hozott beszámolókat a külföldi jazzéletről Moszkvától Londonig, készített interjút magyar és külföldi zenészekkel, a fesztiválok és koncertek leghűségesebb krónikása volt, hanglemezbírálatot közölt százszámra.
Ebből az óriási termésből 103 írást válogatott be a most közreadott kötetbe, amelyek - öt kéziratban maradt mű kivételével - már korábban nyilvánosságra kerültek. A forrásjegyzék tanúsága szerint ugyan összesen 15 különböző fórumon publikált írásokról van szó, ezeknek túlnyomó többsége azonban az említett napilapokban és szakfolyóiratokban jelent meg. A tallózás legfőbb szempontját maga a szerző világítja meg, amikor azt mondja: „Az anyagot úgy válogattam össze, hogy a témák ne pusztán személyes érdeklődésemet tükrözzék. Az ebből kibontakozó (jazz-)világkép így nemcsak a szerzőé, hanem némiképp azoké is, akik ezekben az években a jazz vonzásában élték az életüket Magyarországon." Ezeknek a jazzrajongóknak a nevében is elmondhatom: ezt a célkitűzést a kötet maradéktalanul megvalósítja. Reméljük, hogy az újabb folytatásra nem kell további 16 évet várnunk!
Márton Attila
(Gramofon, 1999/10)